Összeköti a családot a modern technika

Angliában él az egyik fiam, és nemrégiben született meg náluk a második pici. Most mentem volna hozzájuk babázni, de sajnos a koronavírus-járvány keresztül húzta a számításainkat. A dolgok jelenlegi állása szerint még sokáig nem szeretgethetem meg az unokáimat. Sem a kint élőket, sem az itthoniakat – kesereg egy szekszárdi nagymama. A veszélyhelyzet kezdetén amiatt is csüggedt volt, hogy a városban lakó lányának és az ő gyerekeinek sem segíthet. Mint mondta egyfelől zavarta, másfelől meghatotta, hogy a fiatalok vásárolnak be neki is, és amennyire jelen körülmények között ez lehetséges, igyekeznek a kedvét keresni. – De van egy tabletem, és ezt most valamiért jobban szeretem, mint a számítógépet. Minden nap bonyolítunk videóhívásokat a gyerekekkel, sőt, a múlt héten rájöttünk arra is, hogy ilyen módon még a tanulásban is tudok segíteni. Így a lányom és a vejem több figyelmet szentelhet a munkájának, amelyet szintén otthonról végeznek. Ha pedig a „kütyüt” a konyhapultra állítom, tanulás és beszélgetés közben még főzni is tudok – mondja már jóval derűsebben.

Egy másik nagymama, lapunk olvasója azért keresett meg bennünket, hogy más nyugdíjasokat is arra biztasson, éljenek a technika nyújtotta lehetőségekkel. – Azt gondolom, a jelenlegi helyzet a globalizáció miatt alakult ki. Ugyanakkor a modern kor részben megoldásokat is kínál például a kapcsolattartásra. Az okostelefon és a táblagép használata nem ördöngösség. Hozzáteszem, én például az öreg, bütykös ujjaimmal ez utóbbit és a számítógépet könnyebben használom, mint a kisebb kép­ernyőjű telefont. Eddig is naponta interneteztem, videókat néztem, recepteket kerestem és e-maileztem, lényegében a tabletezés a reggeli rituálém részévé vált. Néhány hete azonban egy olyan alkalmazást is használok, amellyel videótelefonálni is lehet. Már egészen megszoktam ezt is, bár a lányom gyakran rám szól, hogy csak a bal fülemet látja. De a lényeg, hogy én nézhetem őt és az unokákat – meséli.

– A legfontosabb, hogy minél előbb vége legyen ennek a rossz álomnak – véli Dávid Kálmán, az őcsényi Őszi Rózsa Nyugdíjas Klub elnöke. Hozzáteszi, épp ezért betartanak minden előírást. Azt is elmondja, hogy nagyon nehéz így, hiszen hat unokájuk és már déd­unokájuk is van, és általában nagy náluk a nyüzsgés. Most viszont csendes a ház, és a klub is szünetelteti működését. – A tagokkal igyekszünk tartani egymásban a lelket, erősítjük egymást. Szerencsére mindannyian kertes házban lakunk, ez pedig bőven jelent elfoglaltságot – állítja. Dávidéknál a hátsó kertben állítólag már egy szál gaz sincs. Dávid Kálmán arról is beszélt, nagyon várják már, hogy újra kirándulhassanak, fürdőbe mehessenek és zenés klubesteket tarthassanak.

Örülnek neki, hogy vigyáznak rájuk

Dávid Kálmán szerint meglepő és örömteli, hogy a fiatalok ennyire vigyáznak rájuk. Igaz ez családtagjaikra, de a postásra, az üzlettulajdonosokra és a konyha dolgozóira is. Mint kiderült, a klub ötvenezer forinttal támogatta azt az akciót, amelynek révén az őcsényi nyugdíjasok ingyen maszkhoz jutnak. Az önkormányzat szintén segít azoknak, akik kérik, házhoz szállítják az ebédet. Elmondta, hogy gyermekeikkel, unokáikkal telefonon tartják a kapcsolatot, a szomszédokkal pedig egymástól tíz–húsz méterre állva kertjeikben, személyesen is váltanak naponta néhány szót. Dávid Kálmán szerint ugyanakkor a nyugdíjasokat elkeserítik az álhírek. Szintén gondnak tartja, hogy vannak csalók, akik például fertőtlenítést vagy fertőtlenítőszert ajánlva szedik rá az időseket. Ezekre a helyzetekre igyekeznek felkészíteni a klubtagokat.