A támogató, inspiráló közösség és az önkifejezés vágya is élteti

Különös karakter, egy valós személy kivetülésének megformálásával állt nemrégiben színpadra a paksi Apropó Színjátszó Csoport tagjaként Kaluzsnyi Boglárka. A Spanyolországban élő magyar írónő, Diana Soto történetén alapuló drámában kulcs­sze­repe volt a fiatal paksi hölgynek, aki civilben a Paks II. Zrt. programasszisztense, végzettségét tekintve pedig nemzetközi kapcsolatok szakértő. Két Karinthy-darab után következett a kétfelvonásos Csak a bolondok boldogok című előadás, amelynek sikeréből meghatározó jelenléttel vette ki részét Bogi.

Amatőr színészi pályafutása alig több mint egy éve kezdődött azzal, hogy elmondta a csoportot vezető Vida Zsoltnak, mennyire tetszik neki, amit csinálnak. Zsolt erre replikázó unszolására, miszerint csatlakozhatna és néhány hét múlva már színpadra is léphetne, igent mondott. – Semmire nem mondok nemet – indokolta. Aztán, ráébredve a mondat kétértelműségére, nevetve tette hozzá, hogy ezt az önkifejezés hasonló lehetőségeire érti, legyen szó akár egy zenekar klipjében való részvételről vagy kórusszereplésről. Sokakhoz hasonlóan ugyanis benne is munkálkodik egyfajta önmegmutatási vágy.

Bogi – saját megfogalmazása szerint – rövidesen krisztusi korba lép, amennyiben a nőknél is van ilyen. Pécsett született, Pakson végezte el az általános iskolát és a gimnáziumot. Pécsre ment főiskolára, bár azt nem, viszont a Kodolányi főiskolán a nemzetközi kapcsolatok szakértői szakot befejezte. A kettő között négy és fél évet Angliában töltött, ahol sok honfi- és kortársához hasonlóan a vendéglátásban helyezkedett el. Azt mondta, az ott szerzett tapasztalatok az élet minden területén hasznosíthatók. A szó pozitív értelmében vett szolgáltatói hozzáállás elsajátítása mellett sikerült fejlesztenie munkabírását, fegyelmezettségét és az emberekkel való bánásmód terén is sok hasznos tapasztalat birtokába jutott. Emberekkel foglalkozni – véleménye szerint – szép, de nem könnyű feladat, hiszen mindenhol vannak, lehetnek konfliktusok.

Haza, Magyarországra a honvágy hozta. Néhány hónapot Budapesten töltött el, majd megragadta a lehetőséget, ami gyermekkora színhelyén, Pakson adódott, és csatlakozott az erőműépítést koordináló céghez. A Paks II. Zrt. – amellett, hogy Bogi nagyra értékeli a cég által nyújtott biztonságot, kiszámíthatóságot és a kiváló munkakörülményeket – igazán jó kollektívával ajándékozta meg. Nagyszerű csapatot alkotnak azokkal, akikkel egy épületben dolgozik.

– Közös programokat szervezünk, az örömöket és a gondokat is megosztjuk egymással – érzékeltette a náluk uralkodó légkört. Nem titkolta azt sem, külön öröm számára, hogy olyan maradandó dolog létrehozásában vállalhat szerepet, mint az új atomerőmű.

Azt is elmondta, hogy számára a jó kollektíva, a jó csapat legalább olyan fontos, mint maga a feladat, amit végez. Éppen ezért öröm, hogy tagja lett a Paksi Városi Vegyeskarnak is, ahol igazán kellemes miliőben találta magát. – Szeretek énekelni, sokat lehet tanulni, fejleszteni önmagunkat, részese lehetek egy egészen másféle társaságnak, mint a munkahelyemen – fogalmazott.

Bogi beszélt arról is, hogy nem röghöz kötött, ha valahol nem érzi jól magát, továbbáll. Persze nem hűbelebalázs módjára, mindenféle megfontolás nélkül. Nem titkolja, hogy Paks alapvetően „szűk” számára, de a család, a jó munkahely, a kollégák és barátok ittlétének, a szabadidő tartalmas eltöltését segítő lehetőségeknek köszönhetően ezt nem érzi feszítőnek. Különösen így van ez most, hiszen társra talált Laciban, egy siófoki srácban, akinek – mint tréfásan hozzátette – sajnos nincs vitorlása.

Ahogy ez a kijelentés is jelzi, a humor, cserfesség abszolút nem áll messze Bogitól. Ahogy a babona sem. Álmairól, terveiről ugyanis semmit sem árult el arra hivatkozva, hogy akkor nem teljesül. Márpedig az ilyen babonaságokban rendíthetetlenül hisz. Ezért nem költ sokat hétfő délig, ezért nem ad át semmit és nem fog kezet küszöb fölött, és ezért dobbant és köp hármat, ha valamiért vissza kell mennie. – Na jó, utóbbit csak imitálni szoktam – mondta. Majd hozzátette: eddig még soha nem történt semmi baj, tehát működik.

Beavatás az olasz tengerparton

A Paksi Városi Vegyeskarhoz fűződik Bogi életének egyik legmeghatározóbb élménye, amiről ma is izgalommal mesél. Olaszországban, Gradóban voltak, és spontán módon összegyűltek néhányan a tengerparton. – Táncoltunk, távolugróversenyt rendeztünk a homokban, homokangyalokat készítettünk. Az új kórustagok beavatására is akkor került sor. Ez mindig összekapcsolódik egy kis pálinkázással, és általában egy külföldi úton szoktunk rá sort keríteni – idézte fel. Hozzáfűzte: azért olyan maradandó számára ez az élmény, mert igazán felszabadult, önfeledt tudott lenni, semmi másra nem gondolva, csak az adott pillanatra.

Már gyerekként...

A színpaddal nem felnőttként ismerkedett meg Boglárka, gyerekkorában éveken át dzsesszbalettozott. Ennek ellenére, amint elmondta, minden egyes fellépés előtt retteg, valamiért mégis vágyik erre az érzésre. A színjátszás persze nemcsak azokból a percekből áll, amit a néző lát. Örömöt kell lelni a háttérmunkában is.

Borítóképünkön Kaluzsnyi Boglárka