Az angolok előnyt élveznek a betelepültekkel szemben

– Milyen a közhangulat, hogy viselik a szabadságszerető angolok a korlátozásokat?

– Nem tudok teljes képet festeni arról, hogy Angliában az emberek hogy viselik a járványt – mondja Chochol Erzsébet –, mert Londonban és a nagyobb városokban alapvetően más a helyzet, mint vidéken. Mások a lakhatási körülmények, mások az életközösségek, mások a lehetőségek. Mi, anyukámmal és a kilencéves fiammal egy kisvárosban, kertes házban élünk, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat. A korlátozásokat viszonylag fegyelmezetten veszi a lakosság. Azt tanácsolják a hetven év felettieknek, hogy négy hónapig ne menjenek ki egyáltalán az utcára. A gondozók és önkéntesek oldják meg nekik a bevásárlást, vagy a családtagok. Az emberektől azt is kérik, hogy minden nap hívják fel idős hozzátartozóikat. A mentális betegséggel élőkkel is ugyanez a helyzet. Nekünk, gondozóknak nagyon kell figyelni a ránk bízottakra, hogy megjelennek-e olyan tünetek, amelyek azt mutatják, hogy elhanyagolják magukat, vagy akár képesek lennének az öngyilkosságra. A külön élő családtagok, a barátok nemigen járnak össze, de a kerítésen át gyakran megállnak és beszélgetnek. Láttam olyan esetet is, hogy a család az ablakon belül volt, egy ismerősük pedig a kis előkertben állt, és úgy társalogtak. Gyakori vendég lehetett, mert ki volt neki készítve egy szék is, ha elfáradna. A nővérek és gondozók munkáját mindenki elismeri. Vannak családok, ahol a szülők és a gyerekek együtt rajzolnak szivárványt nekik, és ezt kiragasztják az ablakba. Minden csütörtökön este nyolckor rengeteg ember kimegy a háza elé, és perceken keresztül tapsol, tisztelete jeléül. De mivel ez Anglia, itt tűzijáték is van és éljenzés. Ez nekem is jól esik, hiszen én is gondozó vagyok.

– Nagy a munkanélküliség?

– Annyira nem vészes a helyzet, de szerintem nincsenek kellőképpen megbecsülve azok a kulcsfontosságú munkavállalók, akik nem az egészségügyben dolgoznak. Gondolok az élelmiszerbolti eladókra, az élelmiszeripari munkásokra, szállítókra, postásokra, és mindenkire, aki úgy döntött, hogy vállalja a munkát a nehéz időkben is, kockáztatva az egészségét. Itt mindenki eldönthette, hogy akar-e dolgozni, vagy otthon marad. Közösségi oldalakon sajnos azt olvasom, hogy rengeteg magyar járt pórul. Aki mostanában jött Magyarországról szerencsét próbálni, nem jól időzített. Sok munkaadó küld el embereket, vagy csak nulla órás szerződést kínál. De az egészségügy és az élelmiszeripar keres dolgozókat.

– A boltok ki vannak fosztva?

– Amikor kezdődött ez az egész, sok üres polc volt a boltokban. Alapvető élelmiszerekhez és a hétköznapi ember számára fontos dolgokhoz nem lehetett hozzájutni. Amihez igen, az alaposan megdrágult. De még most is elkapkodják a lisztet, a sót, az olajat, a paracetamolt, a csomagolt pékárut, a fertőtlenítőszereket, a fertőtlenítő nedves törlőkendőket. Ami nálam kiverte a biztosítékot: az eldobható gumikesztyű, amit több hete nem lehet kapni. Lehet rendelni Kínából, ötszörös áron. Kaptam több tippet, cégeket is felhívtam, de ismét megtapasztaltam azt a sajnálatos tényt, hogy az angolokat mindig előnyben részesítik. Amíg nekik kell valami, abból betelepült nem tud venni, legföljebb jóval drágábban. Az egyik applikáción 18 karátos arany fülbevalót kínáltak ingyen, két font szállítási költség ellenében, a gumikesztyűket pedig szállítással együtt húsz fontért.

– Az iskolák működnek?

– Iskola nincs. Vidéken sok helyen egyáltalán nem megoldott a távoktatás. Nálunk állítólag az iskola weboldalán vannak mindig új feladatok, de én eddig hiába szóltam, hogy segítsenek regisztrálni, mert anélkül nem lehet belépni, eddig nem tették meg. Úgyhogy amit tudunk, csinálunk a fiammal. Gyakoroljuk az írást, olvasást, számolást, és igazolásképpen fotókat készítek a gyerekről, amikor tanul. Közben nekem is van egy csomó elfoglaltságom: két napot dolgozom, két napot a főiskolai képzésre fordítok, jelenleg otthon, online oktatásban. Leadandó dolgozatokat kell készítenem, ami elég időigényes. Amikor tehetjük, ki szoktunk menni sétálni. Van a közelben két erdő, mozgunk egy kicsit. De sajnos a súlyunk ettől függetlenül gyarapodik…

Ostoba gyerekek röhögnek a maszkot viselőkön

A Mözsről kitelepült Chochol Erzsébet helyzetjelentése szerint Angliában is hasonlóak az intézkedések, mint nálunk voltak. Az élelmiszerboltokon kívül egyelőre minden más üzlet zárva tart. Az orvosi rendelők senkit sem látnak el, és a kórházban is csak a sürgősségi ellátás működik. A munkavállalók jelentős része otthonról dolgozik.

Az online vásárlás akadozik, a legnépszerűbb webáruházak oldalai lassan frissülnek, túlterheltség miatt. A kormány minden fórumon arra kéri az embereket, hogy maradjanak otthon, vagy ha menniük kell valahova, tartsák be az egymástól való kétméteres távolságot. Fontos a védőeszközök használata, de a tanulatlanabb családok neveletlenebb gyermekei kiröhögik azokat, akiken védőmaszk van.

Az általános tesztelés nemrég elkezdődött, de egyelőre csak egészségügyi dolgozók és szociális gondozók foglalhatnak rá időpontot, ha érzik magukon a tüneteket. Aki elkapta, két hétig otthon kell maradnia. Családtagjainak szintén. Akinél súlyosabb a helyzet, kórházba kerül.

Beküldött kép: Távolságtartó sorban állás. Chochol Dominik elkísérte édesanyját vásárolni