„Ha egyszer nyeregbe ülünk, akkor többé nincs megállás”

Vörös hajú, törékeny termetű lány a tizennégy éves Simon Dóra. Mint kiderül, otthon, azaz Sióagárdon el sem kerülhette volna a derék hátasokkal való foglalkozást. – Már régóta sok lovunk van, de emellett más állatokat is tartunk – mondta. – Rengeteget vagyok velük.

A nagy kedvenc magától értetődően a ló, név szerint Bandi. Dóra ezen pompás, saját paripa hátán már több alkalommal is járőrözött, természetesen idősebb polgárőrök társaságában és felügyeletével.

– Nézzük a tájat, figyeljük a helyszíneket és ha valami rendellenességet veszünk észre, akkor azt jelezzük – foglalta össze röviden a járőrözés formáját és tartalmát, hozzátéve, hogy eddig még nem akadt jelentenivaló. S, hogy miért vonzó ez az elfoglaltság? – Ezt nem lehet röviden megfogalmazni – válaszolt a kérdésre. – Ha egyszer nyeregbe ülünk, akkor nincs megállás.

A sióagárdi fiatal most megy a középiskola első osztályába, már felvételt nyert a szekszárdi I. Béla Gimnázium geoinformatikai tagozatára. Ám addig még kihasználja a lehetőségeket, az időt. Jelenleg éppen Nógrád megyében, Legénden, az ifjú polgárőrök táborában bizonyítja, hogy Tolna megye kiváló fiatal lovasokkal rendelkezik.

Hesz János nevét egy-egy lovas találkozón manapság egyre gyakrabban lehet hallani. Ugyanis ezeken a rendezvényeken a szervezők a hangosbeszélő révén köszöntik a legidősebb tagtársat, és mostanság ezt az üdvözlést a paksi férfi nyugtázhatja. Aki egyébként éveinek számából kapásból letagadhatna tíz esztendőt. A lovak talán megfiatalítják az embert?

– Lehet, hogy ennek is köszönhetem a viszonylag jó fizikai állapotomat – gondolkodott el Hesz János. – Meg a mértékletes életmódnak – tette hozzá.

– Földműves családba születtem, már kisgyermekként lovat legeltettem. Ugyanis ebben az időben, 1953-ban nem volt takarmányunk. Vittük a lovat ki a mezőre, s ha tehettük, a hátára ültünk, csak úgy szőrén.

Hesz János nem a mezőgazdaságban helyezkedett el, útburkoló a becsületes szakmája. Szekszárdon, az egykori állami építőipari vállalatnál mély­építő művezető volt. Ám bárhol is dolgozott, mindig igyekezett első számú hobbijának is élni. Kereste azokat a helyeket, melyek lehetőséget adtak a lovaglásra. Negyvenéves korában, 1983-ban megvette első saját lovát. Idővel az állomány felszaporodott tizenegyre.

– Mindenféle munkát végeztettem velük – folytatta. – Kaszálás, szántás, őszi-tavaszi szőlő beszántás idején valamennyi befogtam. Ma már azonban csak egy lovam van.

Két éve beállt a lovas polgárőrök közé. Ennek többszörös előnyét látja. Megmozgatja a lovat, közösségbe került és a rendre is ügyelhet. Emellett a hagyományőrzőknek is oszlopos tagja. A rendezvényeken társaival együtt az 1848/49-es szabadságharc útvonalát járja be. Emellett részese volt a mohácsi csata évfordulója alkalmából rendezett lovas zarándoklatnak is, mely II. Lajos király seregének útvonalát Érdtől Mohács­ig követte. Ez hat nap alatt kétszázharminc kilométer megtételét jelentette, nyeregben. Annyi könnyebbséget engedélyezett magának, hogy egy-egy nap végén, a leálláskor az éjszakákat nem kényelmetlen sátorban, hanem kisteherautóban töltötte.

– Le még nem dobott ló, de előfordult, hogy leestem a hátáról – tett finom különbséget a négylábúak javára. – Ezt nem lehet elkerülni, kitanulni, mert mindegyik állat más és más. Mostani lovam tizenhét éves, nyolc éves korában ültem rá első alkalommal. Hogy mi lesz tíz év múlva? Remélem, akkor is itt fogunk beszélgetni!

A nyeregből magasabbról, messzebbre ellátnak

A lovaspolgárőr-szolgálat elsősorban a külterületek – például tanyás részek, üdülőterületek, hétvégi házak, gyümölcsösök, mezőgazdasági területek, állattartó telepek, erdők, természetes vizek, vízügyi létesítmények, stb. – vagyonvédelme érdekében kifejtett bűnmegelőzési tevékenység speciális formájaként működik – olvasható az Országos Polgárőr Szövetség honlapján. A szolgálat leginkább az illegális fakitermelések és mezőgazdasági terménylopások megelőzésében aktív, emellett nagyban növeli a bejárt területek tulajdonosainak, lakosainak biztonságát és biztonságérzetét. A lovasok járőrözéskor sokkal többet tapasztalnak, mint a területet gyalogosan vagy gépjárművel bejáró társaik. Mivel helyzetüknél fogva a nyeregből magasabbról, jóval messzebbre ellátnak, illetve belátnak magasabb sövények, kerítések fölött is, könnyebben észlelik a rendellenességeket.