Netes kívánságműsort tart az utolsó vendéglátós zenész

–Milyen hangszereken játszik?

– Zongorázni és énekelni tanultam – mondja Gáti László. – Dobolni is tudok. Hegedülgetek, a gitározás is megy, és a trombitával is elboldogulok.

– A járvány miatti „zeneszünetben” sok előadó nem tudott mit kezdeni magával, ön viszont rendszeresen tartott online zenei programot, és ismertebbé, népszerűbbé vált, mint valaha. Hogyan és miért kezdte el?

– Nem úgy ültem a kamera elé tavaly áprilisban, hogy én most elkezdek egy online koncertsorozatot csinálni. Nálam a dolgok nem agyontervezettek, hanem csak úgy jönnek. Zenélgettem, aztán érkeztek a visszajelzések, kezdtek számokat kérni az emberek. Körülbelül fél év elteltével éreztem, hogy ezt most már hivatásszerűen kell folytatnom, mert igénylik. Úgyhogy minden szerdán és szombaton este kilenctől kívánságműsort tartok.

– Gondolom, széles a repertoárod!

– Persze. A 15 évi vendéglátózás nem múlik el nyomtalanul. Már 22 évesen, 1984-ben vendéglátóztam, amikor Szekszárdon megnyílt a Dózsa Söröző. Ez az életszakaszom tartott másfél évtizeden át. Játszottam a Sió Csárdában, a Kispipa Étteremben, a Krokodil Vendéglőben és a Gasztrolux Étteremben. Közben 1993-ban a Bartina Néptáncegyüttes kísérőzenésze lettem. Az alapjövedelmem máig onnan származik, s van még bevételem bálokból, lagzikból, bulikból.

– Az éttermekben már nincs igény élőzenére?

– Sajnos nincs. Nem azért hagytam abba a vendéglátós munkát, mert eluntam, hanem mert megszűnt ez a dolog. Eleinte főállásban alkalmazott zenészei voltak a szórakozóhelyeknek, aztán semmilyenek sem kellettek. Kár, mert hatalmas rutinra lehet szert tenni a mindennapos muzsikálással. Akinek csak havi két-három fellépése van, nem versenyezhet azzal, aki nap mint nap koptatja a hangszerét. Szekszárdon nálam többször senki nem pakolta elő és pakolta el a cuccait. De egyszer minden véget ér. Én voltam az utolsó vendéglátós zenész 1999-ben.

– Szép időszak volt? Hogy emlékszik vissza?

– Megvoltak a gyötrelmei, a nehézségei is az éjszakába nyúló munkának, de ott figyeltek fel rám a nők, ott szövődtek a szerelmek.

– Ahogy a pandémia véget vetett a normál zenélésnek, a pandémia elmúltával véget ér az online zenélés?

– Máról holnapra abbahagyni biztosan nem lehet. Hálásak nekem az emberek, és én is hálával tartozom nekik. Elviselhetőbbé tettük ezt az időszakot egymás számára. Ha bejönnek a szombat esti bálok és más programok, biztosan megborítják majd a netes kívánságműsort, de amíg lehet, folytatni szeretném.

A Bartina zongorakísérője megszerettette a népzenét a kicsikkel

Gáti László 1962-ben született Szekszárdon. A Garay-gimnáziumban érettségizett 1980-ban. C kategóriás tánczenészi, előadóművészi engedéllyel rendelkezik. Pályafutását a kakasdi Kolo együttesben kezdte. Más zenekarokban is játszott, melyek közül legfontosabbnak a szekszárdi Bravót tartja, ahol hat évet töltött.

Vendéglátós zenészként 1984-től, 15 éven át működött. Emellett 1993-tól máig a Bartina Néptáncegyüttes zongorakísérője, korrepetitora. Több ezer gyerek szerette meg – neki is köszönhetően – a népzenét, néptáncot ez alatt a 28 év alatt. Szabadidejében sokat, évi öt-hatezer kilométert kerékpározik. Házas háromszor volt, egy lánya van. Kedvenc együttese a Sweet, a magyarok közül az Omegát, a Korallt és az LGT-t kedveli.

Borítóképünkön: Gáti László egy patinás, százéves zongora előtt foglal helyet