alkotás

2021.09.22. 14:00

Akiknek a Teremtő többféle tehetséget adott...

A sokoldalú alkotók és előadók miért nem „egyoldalúak”? Miért nem egy valamivel foglalkozik az, aki versel is, zenél is, fest is? Illetve: hogyan fér meg bennük a sokféleség, hogyan osztják be idejüket, energiájukat? Ezt kérdeztük Gáti Marianntól, Decsi-Kiss Jánostól és Hucker Ferenctől.

Wessely Gábor

Vannak egyvalamihez értő tehetségek – írók, zenészek, színészek, sportolók –, és vannak, akik több mindenben utaznak, s válnak ismertté. Utóbbiak közül kérdeztünk hármat, hogyan csinálják, s nem lenne-e hatékonyabb egyvalamire összpontosítani, egy valamivel foglalkozni.

A faddi Gáti Mariann képzőművész, de verseket is ír, és a lakásában – mely látogatható kiállítás –, illetve az udvarán lévő Meseházban turistákat, gyermek- és felnőtt csoportokat fogad, előadást tart, szaval, mesél.

– Itthon érzem jól magam – mondja –, máshova nem járok fellépni, kiállítani is csak ritkán. Bemutatom az alkotásaimat az érdeklődőknek, és ha van rá fogadókészség, közvetítek. Felkeltem az érdeklődést, versek idézésével, a kortárs és a régebbi korok költői iránt. Van már gyakorlatom abban, hogy ráérezzek a látogatócsoport igényére, intelligenciájára, ami nyilvánvalóan a koruktól és a társadalmi hovatartozásuktól függ.

Nálam az alkotás és az előadás egybetartozik, nem két külön dolog. Sosem gondolkoztam még azon, hogy melyiket válasszam. Persze, ha jön egy belső kényszer, hogy valamit létre kell hoznom, akkor kihúzom a telefont és nem fogadok látogatókat. De alapvetően jól megfér bennem ez a kettősségnek tűnő egység.

Decsi-Kiss János képzőművészként és előadóként is ismert (Fotó: A szerző felvétele)

A Sárköz fővárosában élő Decsi-Kiss János is több mindennel foglalkozik: író, vers­mondó, képalkotó. Számos kiállításon és esküvőn hallhatták szavalatait.

– A sáfárkodás a lényeg – hangsúlyozza. Akinek a Teremtő adott egy vagy több talentumot, egy vagy többféle tehetséget, annak használnia kell azt! Nekem lehetőségem van csodálni a teremtett világot, és hozzátenni valamit, különböző műfajokban. Képes vagyok tolmácsolni mások, például költők gondolatait úgy, hogy az a hallgatóságban érzelmeket vált ki.

Megadatott az is, hogy saját gondolatokat tolmácsolhatok, verseseket és prózaiakat. Képzőművészeti munkák létrehozására is kaptam talentumot, grafikák, festmények, textilképek, esetenként a népművészethez visszanyúló, s ahhoz valami bennem fogant pluszt hozzáadó művek készítésére. Ahogy Devecseri Gábor írja: „…ha csak vágyad támad a délutáni / tóra tekintve, hozzá szót is találni, / vagy ha a szépre nézve, hozzátenni semmit sem áhítsz, csak belemerülni / mint lelked otthonába: / már nem éltél hiába.”

Aki valamit hozzátesz a világhoz, nem él hiába. Én több területen próbálkozom ezzel a hozzátevéssel, mert ez a dolgom. Próbáltam, hogy fél évig csak írjak, s majd megőrültem, úgy hiányzott a rajzolás. Egy adott időben persze csak egy dolog foglalkoztat, például a grafika, például a vers, például a kenderkötél, de összességében úgy vagyok rendben, ha nem fojtom el magamban a sokféleséget.

A szekszárdi Hucker Ferenc zenész és képzőművész. Tangóharmonika és szintetizátor a hangszere, festői világát pedig őszi, barnás tónusú képek tükrözik. Életét még bonyolítja – vagy biztonságosabbá teszi – az is, hogy nem a művészetből él meg. A kenyérkereső mestersége: CNC-programozó.

– Jelentkeztem annak idején a képzőművészeti főiskolára – meséli –, de nem vettek fel. Talán jobb is így, mert abban az időben kénytelen lettem volna megfelelni különböző elvárásoknak. Most azt festek, és úgy, ahogy nekem tetszik – véli.

Hucker Ferenc egyik hangszerével, képei között (a szerző felvétele)

– Hosszú ideig zenéltem együttesben. Az utóbbi időben szólóban nyomom. Ez a kétirányú érdeklődés már gyerekkoromban megmutatkozott. Nem éreztem a szükségét, hogy valamelyiket abbahagyjam, s a másikat helyezzem előtérbe. Amikor beláttam, hogy megélni nem tudok belőlük, dolgozni kezdtem, ahogy mások, de a szabadidőmet nem arra fordítottam, amire mások.

Hétvégéken az alkotói és előadói szenvedélyemnek élek. Hétköznap, munka után, este, fáradtan már nem állok neki semminek, csak szombat-vasárnap. Ha közeleg egy zenei feladat, arra készülök, ha kiállítás, akkor arra. Sűrűsödik a tennivaló, amikor olyan tárlatra megyek, ahová képeket is kérnek tőlem, és azt is, hogy harmonikázzak a megnyitón. Jó időbeosztással minden megoldható. De amikor valami hajt, feszít, hogy megcsináljak egy képet, előfordul, hogy kiveszek egy-két nap szabit. Addig meg fejben festek. Gondolatban úgy elő tudom készíteni a művet, hogy ha reggel odaülök, elkezdem, estére már szinte kész.

Borítóképünkön: Gáti Mariann lakása látogatható kiállítás, mesél, verseket is mond az érkezőknek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában