Ártalmatlan rágcsáló a hód, tevékenységét megrágott fák jelzik

Mórocz Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park Dunai Tájegységének természetvédelmi őre megkeresésünkre elmondta, hogy a hódokat Magyarországra 1996–97-ben telepítették vissza (hivatalosan) elsőként Gemencben, az ártéri erdőben. Az itteni telepítéseket újabbak követték szerte az országban. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a hódok természetes bevándorlása is nyugat felől. Gemencre kezdetben harminckét példányt helyeztek ki, majd 2004-ben újabb tizenhét egyedet. A kiengedést követően pedig az állomány változásának nyomon követése is megkezdődött, ami napjainkban is tart.

– Jelenleg a Gemenci területen és a Tolnai Sárközben élő hódok elterjedésére van rálátásom. A Duna és a Sió vízrendszerén Tolna megyét illetően mintegy ötven hódcsalád él, ez a szakirodalmi adatok alapján százötven–száznyolcvan egyed. Az országos becsült hódállomány nyolcezer egyed felett van. Nyugat-Magyarországon okoz gondot, elsősorban vízparti fasorokban, gátak megfúrásával. Az Ausztria felől betelepült állomány igen stabil és növekvő tendenciát mutat. A hódok átalakítják a környezetüket, ezzel számos egyéb állat- és növényfajnak is kedveznek (például vízvisszatartás az egyre aszályosabb években), a megrágott vízparti fák egy része ráadásul újra sarjad. 

A hód Magyarországon védett, nem vadászható. Olyan esetekben, amikor jelentős károkozást kell megelőzni – például árvízvédelmi töltésben kialakított kotorék esetében –, akkor az illetékes hatóság adhat ki befogási, esetleg kilövési engedélyt, de erre ismereteim szerint nem volt még példa Tolna megyében – tette hozzá a szakember. Betegségek tekintetében nincs okunk aggodalomra, nem terjesztenek sem emberre, sem egyéb állatra negatív hatással járó betegséget, ezt a szakirodalom sem említi – mondta Mórocz Attila. 

Vegetáriánus, nem agresszív faj 
A hódok táplálkozásukat tekintve ősztől tavaszig fás szárú növényeket fogyasztanak, majd tavasszal a lágy szárú vízi, illetve parti növényzettel táplálkoznak. A vízben érzik igazán jól magukat, így attól jelentősen nem távolodnak el. A táplálékukat a víztől számított 8–10 méteres sávon belülről gyűjtik, de minél közelebb van a vízhez az élelem, az annál kedvezőbb az állatoknak. 

Mivel vegetáriánus faj, így a pézsmán kívül nincs táplálék-konkurenciája és alapvetően nem agresszív a hódok viselkedése más állatfajokkal szemben. Rivális hóddal persze más a helyzet. Mivel kiválóan ás, illetve készít kotorékot, így vízállás függvényében (ha tartósan alacsony a víz) a kotorékot róka, borz, de akár vadmacska is befoglalhatja. Éjszakai állatok, ritkán lehet őket látni, ám egy eltévedt állatot néhány éve Pörböly belterületén be kellett fogni és visszavinni Gemencbe. Egy fémhordóba beterelve került befogásra, majd rövid időn belül újra elnyerte szabadságát a természetes élőhelyén.