NDK-sok egyesülete

2022.06.20. 11:30

A nyelvtanulás volt a nyereség egy már nem létező országban

Országos találkozót tartott az NDK-sok egyesülete Szekszárdon. A csapat tagjai vacsorán idézték fel a múltat. Tolna megyei fiatalok is dolgoztak egykoron keletnémet gyárakban.

Szeri Árpád

Egykori NDK-sok. Kovácsné Somogyi Anikó, Kissné Kovács Mária, Gergely Márta, Várbíró Rudolf és Lugosiné Romics Irén (Fotó: Makovics K.)

A közönség tökéletesen értette a Deutsche Bühne Ungarn darabját, annak ellenére, hogy a többség sem otthon, sem az iskolában nem hallott és nem tanult német szót. Viszont évtizedekkel ezelőtt a magyar–keletnémet munkaerőcsere-egyezmény keretében mindannyian az akkor létező Német Demokratikus Köztársaságban dolgoztak, és fiatal felnőttként elsajátították a befogadó ország nyelvét. Máig nem felejtették el, miképpen a közös emlékeket sem. 

Ezek a megélt, maradandó élmények is közrejátszottak az NDK-s Magyarok Közhasznú Egyesülete létrehozásában. A szerveződés nemrég Tolna megye székhelyén tartotta országos összejövetelét. – Szekszárdon és környékén több tagtársunk is él, ez alkalommal lakóhelyükön találkoztunk velük – mondta el Gergely Márta, az egyesület elnöke. 

– Ugyanakkor egy korábbi javaslatnak eleget téve felkerestük az ország egyetlen német színházát. A közel százfős csapat egyébként már az előző nap késő délutánján megérkezett Szekszárdra. A résztvevők a Hotel Merops Mészáros nagytermében elköltött vacsorán elevenítették fel emlékeiket. Ezt tette Várbíró Rudolf is, aki érettségije után az MMG Szekszárdi Műszergyárában helyezkedett el. 

– Rövid ideig dolgoztam a gyárban, így szerezhettem meg az NDK-s munkához szükséges javaslatot – kezdte visszatekintését. – Az első csoport tagjaként, 1967-ben érkeztem Sömmerda kisvárosába. Ez a település Erfurt szomszédságában található. A Soemtron-gyárban helyeztek el, itt az első időkben komoly megpróbáltatásoknak voltam kitéve. Három műszakban kellett dolgoznom marósként, jóllehet reklamáltam, hogy nem erre szerződtem, mert én valójában technikus vagyok. Azt mondták a főnökeim, hogy áthelyeznek más munkakörbe, de először tanuljak meg jól németül. Három hónap intenzív nyelvtanulás után a szereldébe kerültem, egy év elteltével pedig a Wareneingangskontrolle részlegnél vettem át a gyártmányokat. Itt már németül kellett jegyzőkönyveket írnom. Ezzel a munkával akkoriban meglehetősen jó életkörülményeket lehetett teremteni. Egy jellemző példa: a húszas éveinek legelején járó szekszárdi fiatal rendszeresen étteremben vacsorázott. 

Ám nem az anyagi gyarapodás adta a legjelentősebb hozadékot. Miután 1970-ben visszajött Szekszárdra, hasznosíthatta a jól elsajátított német nyelvet. A műszergyárban gyakorta felkérték műszaki tolmácskodásra, emellett német nyelvterületre is utazott licencvásárláskor. Várbíró Rudolf ma már nem Szekszárdon, hanem Budapesten él, és nyugdíjasként is dolgozik. Nemrég Németországban járt, és egy régi ismerősnél egy napot Sömmerdában töltött. Lugosiné Romics Irén nagy örömmel nyugtázta, hogy az egyesület révén több mint negyven év elteltével találkozhat régi ismerőseivel. Ő maga 1970-ben Alsónánán lakott, de Várdombon, a Mezőgép gyáregységében dolgozott, amikor hírét vette az NDK-s munkalehetőségnek. 

Vacsora a megyeszékhelyen. Számos településről érkeztek tagok (Fotó: Makovics K.)

– Én még egy olyan világban születtem, melyben az emberek a faluból a városba se nagyon akartak menni – idézte fel a kort. – Ehhez képest valóban nem csekély elszántság kellett ahhoz, hogy két barátnőmmel együtt Kelet-Németországba, a nagy ismeretlenbe induljak. De a szülői féltés, lebeszélési szándék ellenére megtettem, és elmondhatom, hogy életem legjobb döntését hoztam meg. A Drezda és Chemnitz – akkoriban Karl-Marx-Stadt – között félúton található Freiberg, az ottani fénycsőgyár fogadta az alsónánai lányt. Miután ekkor még nem rendelkezett szakmai képzettséggel, több részmunkát is végzett. Nem volt nehéz, és meglepőnek tűnhet, de a német kollégákat a magyarok megelőzték gyorsaságban. Szállásként egy szocreál stílusú, emeletes ház szolgált.

Lugosiné Romics Irén hatodmagával került egy három szoba és nappalis, jól felszerelt lakrészbe. A német munkatársak alkotta közegben gyorsan megtanult németül. Három év elteltével ezzel a tudással tért haza. Bár, mint elárulta, akadtak német ifjak, akik leendő feleségként marasztalták volna. Ám az alsónánai lány úgy látta, hogy gyámoltalanok, nem léphetnek a magyar fiúk nyomába. A német házasság így csak ígéret maradt. – Itthon a megyei kórházban helyezkedtem el, elvégeztem az egészségügyi szakközépiskolát és leérettségiztem – engedett betekintést életének ezen újabb szakaszába. 
– Később a büntetés-végrehajtási intézetben dolgoztam, egészen nyugdíjazásomig. Utóbbi helyszínen is hasznát vettem NDK-s éveimnek. Ha tapasztalatcserére érkeztek hozzánk osztrák vagy német kollégák, általában én tolmácsoltam nekik. 

Ezren túl lehetnek a megye NDK-sai 
„Megyénkből az elmúlt évek során 500 fiatal dolgozott az NDK-ban, jelenleg pedig százan tartózkodnak kint – olvasható a Tolna Megyei Népújság 1975. május 6-i lapszámában. „A fiatalok többsége Leuna, Eberswalde, Lipcse, Erfurt városában él, dolgozik, de jelentős a Tolna megyeiek száma testvérmegyénk, Karl-Marx-Stadt megye üzemeiben is. Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét lakatos, szerszámkészítő, forgácsoló, villanyszerelő, burkoló szakmunkásokat várnak az NDK-ba. A 120 jelentkezőből 85 szakmunkás, 35 betanított munkás utazhat az NDK-ba ez év őszén.” A Tolna megyei munkavállalók közül többen is az NDK-ban kötöttek házasságot, letelepedtek az országban életük párjával és ma is ott élnek. Ám már nem az NDK-ban. Az 1949 végén létrejött ország ugyanis 1990. október 3-án megszűnt, miután egyesült a Német Szövetségi Köztársasággal.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában