A Holt-tengerben lebegett a bonyhádi földrajztanár

– A magunkfajta, nem helyi turisták inkább magánstrandokon szokták élvezni a tenger kellemes vizét, persze borsos áron – mondta Gruber László. – Itt viszont az arab helybeliek „kultúrtörténeti érdekességként" értékeltek bennünket, különösképpen csapatunk hölgytagját, jóllehet kellő visszafogottsággal öltözött. Magunkat igen, de a kedélyeket nem feltétlenül sikerült lehűtenünk.

A fürdő után északra indultunk, s egy, a keresztes lovagok által felépített erődítményt, Kerak várát látogattuk meg. A perzselő nap elől a hihetetlenül zegzugos, labirintusra emlékeztető járatrendszerben kerestünk menedéket.

Az Inmira- vagy más néven Numeira-völgy a vádik, vagyis az időszakos vízfolyások által mélyített sivatagi völgyek tankönyvbe illő példája. Döbbenetes látványt nyújtottak a sziklafalak, amelyekbe a patak bevágódott. A kedvünket csak némileg csorbította az a sok szemét, amit a helyiek szétszórtak és felhalmoztak...

Utunk végén érkeztünk a Holt-tengerhez. A tenger szintje alatt úgy 435-440 méterrel elhelyezkedő vízfelület 42 fokos forrósággal várt bennünket. Miután a klasszikusnak számító vízben lebegős képeket elkészítettük, visszaindultunk autónkhoz. Közben egy ifjú párral futottunk össze, akik fotóssal közeledtek a tó irányába. Emlékezetessé kívánták tenni a jeles napot és stílszerűen akár újra kimondhatták, hogy Holt-omiglan - Holt-odiglan...