Kalandtúra

2022.08.17. 07:00

Feltárta vadregényes világát a paksi felfedező előtt Kirgizisztán

Üzbegisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán és Kína határolja. Kirgizisztánról van szó, itt járt nemrég Vida Tünde. Gyalog és lóháton is tett felfedező utakat. Feltöltődve, fáradtság érzés nélkül érkezett haza.

Szeri Árpád

Gyalog és lóháton is tett felfedező utakat Vida Tünde (b). Fotó: beküldött kép

Csingiz Ajtmatov varázslatos világa tárul az olvasók elé abból az expedícióból, melynek Vida Tünde volt a részese a közelmúltban. Paksi kollégánk akárha a mágikus realizmust képviselő kirgiz író nyomába eredt volna: felvételeit nézegetve előttünk magasodik a közel négyezer méteres Ala-kul hágó, tengerként hullámzik a meleg források táplálta Isszik-kul tó, vörös színben izzik a Jeti Ögüz, azaz a Hét Bika homokkő alakzata és ezen látványosságokat fenségesen koronázza a Tien-san megannyi hófödte csúcsa.

Vida Tünde szakavatott világjáró, a Karib-tengertől az Egyesült Államokon és Indonézián át Kínáig bekalandozta már a Föld számos vidékét. Emellett elkötelezett lovas is, már húsz éve szó szerint nyeregben érzi magát a derék négylábúak hátán. Ilyen háttér és hobbi birtokában kapóra jött számára az egyik utazási iroda meghirdette kirgiz kalandtúra. A felfedező út ugyanis egyrészt tábori körülmények között, másrészt – három nap erejéig – lóháton  zajlott.

– Felvettem a túracipőt, hogy teljesítsem életem eddigi legnagyobb kihívását – fogalmazott Vida Tünde. – A világ eldugott, ám gyönyörű szegletében tölthettem tíz napot, hátizsákot cipelve másztam meg hegyeket, úttalan utakon kapaszkodtam fel hegycsúcsokra, majd ereszkedtem le a havas, kopár fennsíkról a fenyvesekkel borított völgybe, éjszakáztam sátorban, jurtában, találkoztam lépten-nyomon ménesekkel, néhol tevecsordákkal, az időjárás hol harminc fokos hőséggel, hol nulla fokkal, hol pedig jégesővel próbált ki. Így tapasztalhattam meg az igazi, közép-ázsiai, kirgiz életérzést.

A paksi utazó nemcsak vadregényes tájakkal ismerkedhetett meg, hanem az ott élő emberek kultúrájával, szokásaival is. Nagy elismeréssel jegyezte meg, hogy a gyermekkoruk óta a nyeregben élő kirgiz férfiak – sőt, nők! – akrobatikus bemutatója egyenesen elkápráztatta. A hosszú túrákon, csillagfényes estéken pedig ismételten elmerenghetett az élet dolgairól: például arról, hogy mi számít igazán fontosnak egy olyan, a múlt század elejét idéző helyen, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz és nincs európai értelemben vett toalett. Viszont van vendégszeretet, alázat és segítőkészség, mely erényeket fölerősíti a helybeliek által vallott rokonság érzése.

– Magam sem hittem volna, hogy képes leszek hátizsákkal a hátamon átkelni egy közel négyezer méter magasságban lévő hágón, leküzdve két-két és félezer méter szintkülönbséget fel, majd le – mondta. – Ezért kiváló túravezetőinket – Gergelyt és Bendét – is köszönet illeti. De meg kell jegyeznem azt is, hogy kitűnő túratársaim voltak, sokáig emlékezetes eszmecseréket folytattunk, miközben róttuk a kilométereket. Úgy tűnik, mára igazolást nyert, hogy számomra a hegyek, a természet és az emberek nyújtanak valódi kikapcsolódást. Élményekkel feltöltődve érkeztem haza úgy, hogy minden fizikai fáradtságot azonnal magam mögött hagytam.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában