Új-zélandi versenyen nyert díjat a dunaszentgyörgyi származású divattervező

– A World of Wearable Art nemzetközi versenyt harmincöt éve szervezték meg először Új-Zéland fővárosában, Wellingtonban. Régebben együtt dolgoztam egy új-zélandi kollégával, aki említette, hogy létezik ez a színvonalas, izgalmas nemzetközi megmérettetés, ahol viselhető ruhadarabokat mutatnak be és díjaznak, de ezen kívül nincs különösebb megkötés annak tekintetében, hogy mi kerülhet színpadra. Munkáimat megismerve más is ezt a versenyt ajánlotta a figyelmembe. Utánanéztem a megmérettetésnek és megtetszett, amit láttam róla – számolt be az előzményekről a tervező, Oláh Ágnes.

Mint mondta, amikor az angliai lakhelyén bezárt egy régi fehérnemű-készítő üzlet, sikerült megmentenie több érdekes, kidobásra szánt anyagot. – Ezek inspiráltak arra, hogy egy vintage jellegű ruhadarabot tervezzek belőlük, amely egy kissé fehérneműre, egy kisssé pedig lovagi páncélra hasonlít. Végül ezzel neveztem be – jelezte.

A World of Wearable Art versenyt és showt évente egyszer rendezik meg, a legutóbbi alkalomkor a több száz jelentkezőből több fordulóban választották ki a legjobbakat. Az első rostán a beküldött képek alapján kiválasztott darabokat –  amelyek közül több mint százan jutottak a döntőbe – a következő fordulóhoz már ki kellett küldeni, köztük Ágnesét is. A fináléban hozzávetőleg húsz díjat adnak ki hat különböző kategóriában. Oláh Ágnes az innovatív diáktervek kategóriában nyert díjat, amit személyesen vehetett át.

– Tudtam, hogy ez hatalmas élmény lesz, ugyanis a díjátadást mindig egy különleges show műsorral és divatbemutatókkal körítik. Ennek köszönhetően ezúttal is egy kétórás programmá alakult – fogalmazott. A show után következett a díjátadó kategóriánként. – Volt már részem különböző elismerésekben, de ez valamennyinél különlegesebb, fantasztikusabb volt – vélte. Ezt követően külön programokkal várták őket, gyakorlati műhelyfoglalkozásokat tartottak, ahol híres kosztümtervezőkkel beszélhettek. Mint mondta, Új-Zélandon akkora eseménynek számít a program, hogy hazafelé jövet a repülőtéren csak azért kinyittatták a táskáját és körbeállták az ott dolgozók, hogy megtekinthessék a díjnyertes darabot. 

Mint megtudtuk, nemcsak a kinti felhajtás, a műsor miatt érdekes a részvétel a versenyen, a díjazottak karrierjét is jócskán meglendítheti az elismerés: a korábbi nyertesek közül volt, aki olyan közismert előadóknak tervezhetett színpadi fellépőruhát mint Beyonce, Lady Gaga vagy Madonna. – Legtöbben mégis a részvétel öröméért neveznek be. – Találkoztam olyan tervezővel is, aki a show kezdete óta részt vesz a megmérettetésen – számolt be Oláh Ágnes, akitől arról is érdeklődtünk, hogyan kezdődött a divattervezés, miként indult a pályája.

– Dunaszentgyörgyön jártam általános iskolába, majd Biritón, az I. István Szakképző Iskolában tanultam ruhakészítő szakon. Már ekkor eldőlt, hogy ruhakészítéssel szeretnék foglalkozni. Miután a szakmunkásképzővel végeztem, a jól ismert Triumph márka azóta megszűnt gyakorlati műhelyében tanulhattam, az utolsók között. Ezt követően gimnáziumba jártam, majd technikusi szakképzéssel folytattam, ezután a budapesti műszaki főiskola könnyűipari mérnök szakán tanultam a divattervezést. Ezalatt több közismert divattervezőnél, így Zoob Katinál és Náray Tamásnál is dolgoztam. Kaptam azonban egy ajánlatot Walesben, Angliában, egy menyasszonyi ruhatervező melletti munkára. Így kerültem külföldre és itt találkoztam a férjemmel, akinek a húgával korábban együtt dolgoztam. Így itt maradtam, aminek immár több mint tizennégy éve. 

Eddig egy igazi töretlen sikertörténet is lehetne a pályája, de kiderült, sajnos nem egészen. – Huszonöt éve végzem ezt a munkát, amiért sokat tanultam is, a koronavírus idején azonban gyakorlatilag elvesztettem a megélhetésemet, mivel a fő profilom, az esküvői ruha tervezés ellehetetlenült. A korlátozások idején ugyanis teljesen leállt az esküvők szervezése. Tévésorozatokhoz is készítettem kosztümöket az utóbbi években, ám erre az időszakra azok forgatását is felfüggesztették – mondta. 

Ezt az „üresjáratot” használta ki Ágnes arra, hogy továbbtanuljon: elkezdett kint egy egyetemi tervező-grafikus képzést, amely jelenleg is tart, most harmadéves és a diplomamunkáján dolgozik. Úgy látja, a jövő a kettő elfoglaltság, vagyis a tervezés és a grafikusi munkák kombonációja lehet számára, mivel akármilyen hihetetlen, a divatból jelenleg nem lehet megélni. 

– A ruhakészítés egyelőre leáldozóban van, amelyet a „fast fashion” szemlélet térnyerése is okoz. Vedd meg, dobd el – ez az uralkodó trend, amellyel lehetetlen felvenni a versenyt, hiszen sokszor az anyagot sem lehet megvenni annyiért, mint amennyiért a globális üzletláncok áruházaiban egy legújabb divatnak megfelelő darabot adnak – fogalmaz. Ami még meglepőbb tapasztalat számára, hogy beszélgetve a nemzetközi verseny korábbi díjnyerteseivel kiderült, azok sem keresték magukat betegre, akik Madonnának vagy Lady Gagának terveztek. A sztároknak dolgozni ugyanis presztízsértékű, akármilyen izgalmas a viselt kreáció, ők legtöbbször nem fizetnek a ruhákért. A díj elnyerése mindezek ellenére visszahozta a szakmába vetett hitét. Azt mondja, nem tudja, mit hoz a jövő, de ha másnak nem, magának biztosan készít majd ruhákat a jövőben. 

Nemzetközi versenyek ide vagy oda, szülőhelyére, Dunaszentgyörgyre évente többször hazalátogat, hiszen családtagjai, édesapja, bátyja és barátai, ismerősei haza várják, velük külföldi tartózkodása ellenére is megmaradt a szoros kapcsolat. Családtagjai ugyan meglepődtek legutóbbi eredményén, de Ágnes úgy érzi, valahol számítottak rá, a mai napig ők az első számú rajongói.