Eltűntek

Végtelenül el tud szomorítani, ha hasonló eset kerül a tudomásomra, pláne ha kiskorúakról vagy idős, magatehetetlen emberekről van szó. Sajnos pár évvel ezelőtt a saját bőrömön is megtapasztalhattam, hogy milyen érzés, ha egy szerettünk kilétéről nem tudunk semmit. A nagypapám csupán pár órára tűnt el a kórházból, de senkinek nem kívánom azt az érzést, amit akkor átéltünk a családommal, mikor nem lehet tudni egy számunkra fontos személyről, hogy egyáltalán életben van-e még. 

Nem is olyan rég egy ismerősöm végső elkeseredésében a közösségi médiához fordult, ugyanis eltűnt a párja. Sajnos észben kell tartania mindenkinek, hogy minden éremnek két oldala van. Nyilván a közösségi média segítségével több ezer felhasználóhoz eljutott az eset híre, azonban azzal is számolni kell, hogy amennyien valóban segíteni szeretnének, annyian ártani is tudnak. Itt érzelmi bántalmazásra gondolok. 

Szegény nőt rengetegen bántották a posztja miatt. Sokan bele sem gondolnak, hogy min mehet keresztül a másik, amikor kétségek közt vergődik, hiszen nem lehet tudni, miért tűnt el az az ember, akit a világon a legjobban szeret. Véleményem szerint az a legjobb, ha valaki meglát egy ilyen posztot, és segíteni nem tud, akkor inkább ne foglalkozzon vele.