Sok fiatal marad „tudatosan” magányos manapság

A kollégiumban annakidején nyolcan aludtunk egy szobában – négy emeletes ágyon –, a seregben tizenhatan a hálóhelyiségben, amit, senki nem tudta miért, de körletnek neveztünk.

Wessely Gábor

Japánban már szerveznek egyszemélyes esküvőket (Illusztráció)

Forrás: Shutterstock

Csapatba verődtünk mindenütt, az úttörőtábortól a focipályán át a kocsmáig. Nem emlékszem, hogy bárki, bármikor eljátszotta volna a magányos hőst. A párválasztás idején aztán részekre bomlott a társaság, s akadt olyan is, aki egyedül maradt.

Ám az utóbbi időben egyre több fiatal „tudatosan” vállalja a szólózást. Mert karriert épít. Mert szülei párkapcsolata messze áll az ideálistól. Megvalósítja hát önmagát – önmagának. A számítógép, az internet kitekintést kínál a nagyvilágra, betekintést enged mások magánéletébe; házhoz jön a tudás, a sportélmény és a virtuális társaság, ami sokak számára teljesen kielégítő. Bár egyszer csak, úgy harmincéves kora körül, jó néhány szingli rádöbben, hogy valami hiányzik az életéből. Hogy mi? Az esküvő.

Japánban ismerték fel ezt – mint üzleti lehetőséget – elsőként. Körülbelül 5-6 éve kezdte szervezni egy cég az egyszemélyes esküvőket. A közel egymillió forintnak megfelelő összegért igénybe vehető szolgáltatást általában hölgyek kérik. Van minden: menyasszonyi ruha, smink, frizura, csokor, zene, ceremónia, fotózás, videózás. A képeket aztán berakják a saját(os) családi albumba, és feltöltik a közösségi oldalakra. Szép emlék lesz, lehet majd róla mesélni. Na de kinek?