A leírás manapság valószerűbb és fenyegetőbb, mint egykoron

Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy egy kiváló amerikai sci-fi író így jellemezte a Földet és lakóit sziporkázó, szatirikus regényében: „Nemrég olvastam egy tanulmányt az elszigetelt világokról és fejlődésük sajátosságairól. Ott említették a Földet, mint egy megszállottan túlszaporodó fajta bolygóját. Lakóinak szembeszökő jellegzetessége a tárgyakkal való manipulálás. Abban mesterkednek, hogy a maguk termelte hulladék egyre növekvő halmazában éljenek. Röviden: a Föld beteg bolygó.”

Feltehetjük a kérdést, hogy történt-e változás ehhez az ötven esztendővel ezelőtti, lesújtó jellemzéshez képest? Igen, történt. A maga idejében nyilván túlzásnak ható leírás manapság valószerűbb és fenyegetőbb, mint egykoron. A hatvanas évek végén a Föld lakóiak száma nem egészen négymilliárd volt, manapság meghaladja a nyolcmilliárdot. Egy kapcsolódó adat szerint a Földön évente közel kétmilliárd tonna települési szilárd hulladék keletkezik, ami 822000 olimpiai méretű uszodában fér el.

De ezzel még nincs vége, a regény kiadása óta máig eltelt időben történt még valami. Az emberiség szintet lépett, a szó szoros értelmében. Az Európai Űrügynökség igazgatója a napokban azt nyilatkozta, hogy a Föld körül keringő műholdak egyre növekvő száma – jelenleg közel kilencezer van belőlük, de ez a szám hamarosan ötvenezerre is emelkedhet – láncreakciót kiváltó űrbaleseteket generálhat. Ha tehát nem fulladnánk bele idelenn a szemétbe, akkor még mindig zuhanhatnak ránk fentről műhold darabok.