Könyörgöm, ne essünk át a ló másik oldalára!

Ezekben a hetekben zajlik a kiadónk által meghirdetett Tündérszépek szépségverseny, amelyen remélhetőleg sikerül igazi szépségekre bukkanni ezúttal is. Bár a szépség fogalma relatív, úgy érzem, ma különösen azzá vált. Az elmúlt egy-két évtizedben sokat panaszkodtunk, hogy csak anorexiásan vékony, agyon éheztetett modelleket látni, a szépségideál is ehhez igazodott. Néhány éve forradalmi változás ment végbe e téren. 

Kezdődött azzal, hogy a kifutókon és a szépségversenyeken élre törtek a normál alkatú, nőies nők, ami üdvözlendő, de mintha ez valamiért nem lenne elég, az erősen túlsúlyos hölgyek is, és ezzel elindult a lavina. Úgy tűnik, manapság minden jöhet, ami az emberiség létezésével egyidős szépségeszménytől eltérő: hiányzó végtaggal élő, bőrbetegséggel és egyéb kórságokkal küzdő, valamint – mondjuk ki – kimondottan csúnya nőket látni a nemzetközi divatmagazinok címlapján, reklámokban és kifutókon.

Maga a cél világos és pozitív, fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk. Ne kergessünk mindenáron elérhetetlen külsőbeni elképzeléseket. Egy vagy közülünk – sugallják a reklámok, amely mára elérte a célját: büszkén mutogatja magát mindenki, az új szépségidolok képviselőit nézhetjük mindenhol. Félreértés ne essék, nem baj, ha levetkezzük gátlásainkat, egészséges önbizalommal rendelkezünk, elfogadjuk kisebb-nagyobb szépséghibával, egészségügyi problémával küzdő embertársainkat, de könyörgöm, ne essünk át a ló másik oldalára: a szép maradjon tényleg szép.