Komoly teljesítmény bejutni egy jó orvoshoz

Ma már komoly logisztikai teljesítmény bejutni egy jó orvoshoz. És a bejutás még nem jelenti azt, hogy a probléma el is intéződik. 

B. meséli. Egy ismerős beajánlott X-hez, a kiváló pesti bőrgyógyászhoz. Nézegeti, nézegeti a kiütést, és így szól: – Nem mondom, hogy a 24. órában van, de közel ahhoz; ezzel most már valamit kezdeni kell! Meglepődtem, mert azt hittem, azért vagyok ott, hogy ő kezdjen valamit vele. Udvariasan próbáltam rávezetni erre az útra: – Ön kihez fordulna a helyemben?  – Y. professzor úrhoz – mondta X. professzor úr. 

D. meséli. Sikerült időpontot kapnom a nemzetközi hírű, elöl-hátul doktorhoz. Ilyenkor lenyugszik az ember, mert érzi, hogy jó kezekbe kerül. Megérkeztem a pécsi klinikára. Kiderült, hogy e nagytudású ember, aki az egyetemen is tanít, most épp egy külföldi konferencián tart előadást. De – közölte a betegirányító – az igen tehetséges adjunktusának gondjaira bízott. Meg is találtam az adjunktust. Az íróasztalon ült az orvosi szobában, és 3-4 doktorandusznak osztotta az észt. Megkért, hogy fáradjak ki. Kifáradtam. Röpke negyedóra múlva nyílt az ajtó, bemutatta a legügyesebb tanítványát, aki majd foglalkozik velem. 

F. meséli. Agydaganattal operáltak, pont tíz éve. Volt bennem feszkó, a prof. meg is kérdezte az előkészületek közepette: – Izgul, F. úr? – Megvallom professzor úr, kicsit izgulok – válaszoltam –, mert ez lesz az első agyműtétem. De remélem, önnek nem…