Kutyának, gyermeknek, de felnőttnek is szárnyakat adhat néhány elismerő szó

Nem véletlen, hogy a kutya az ember hűséges barátja. Bár ez nézőpont kérdése, az eb szemszögéből ennek a megállapításnak bizonyára a fordítottja igaz. Akárhogyan is van, az biztos, hogy a derék négylábúak sok mindenben hasonlítanak ránk, gazdáikra. Az ELTE Etológia Tanszék munkatárai legújabb kutatásuk alapján megállapították, hogy a dicséret és a simogatás segíti a kutyák tanulását. Őszintén szólva, ezt azért már eddig is sejtettük. Akárcsak azt, hogy nincs ez másképpen a teremtés koronáinál sem. Nem is lehet kétséges, hogy néhány elismerő szó szárnyakat adhat egy gyermeknek, de felnőttnek is. Míg a feddés, kioktatás, leckéztetés az érintett életkedvét – Woody Allent idézve – egy pudvás retek szintjére süllyeszti.

Az így keletkező lelki seb azután akár egy életre megmaradhat, legalábbis az embernél. De ha a kapcsolatot főként a rendszeres dorgálás jellemzi, valószínűleg a kutyánál is ugyanez a következmény. Kutatási eredmények erre vonatkozóan ugyan még nincsenek, viszont jellemző és elkedvetlenítő történetek annál nagyobb számban akadnak. Az irónia nagymestere, Galambos Szilveszter is közreadta ide kapcsolódó megfigyelését, íme: „Őszülő hajú, elegáns férfi kutyát sétáltat. Egy nagyon szép ír szettert. Az eb valamit szagolgat, mire a férfi dühösen rácsap egy nagyot a szíjjal. A kutya vonítva továbbindul. A gazda magányos, egyedülálló férfi lehet, aki a kutyára pazarolja minden szeretetét.”