Az üvegest sosem aggasztja a jégeső

Tolna A legrégebbi tolnai iparos családok közé tartoznak Méhnék. Az alapító a nagypapa volt, nyomdokába az egyik fia lépett – a kereskedelem felé is nyitva (üveg, porcelán, világítástechnikai eszközök) –, s most az unoka, Méhn Tibor működteti a műhelyt.

Ötven évvel ezelőtt kezdte segédként apja mellett elsajátítani az üveges szakmát. Iparigazolványt 36 éve váltott, mestervizsgát negyven éve tett. Maga a cég több mint 120 éves; a nagypapa hozta létre 1896-ban.

A folytatás még esetleges. Két lánya van, akiket nyilván nem vonz ez a mesterség, de a négy unoka közül kettő fiú. A srácok valamelyike folytathatná az üvegezést, csakhogy erős a konkurencia. A másik nagypapa ugyanis szakács, s egyelőre jobban izgatja őket a főzőcskézés, mint az üvegvágás.

Pályája kezdetén, a hatvanas évek derekán, könnyű dolga volt Méhn Tibornak. Apja intézte a papírmunkát, tárgyalt a megrendelőkkel, elkészítette az árajánlatokat, számlázott, s neki csak a konkrét kivitelezés volt a dolga. Rendbe hozta az ablakokat; legelőször azokat bízták rá, amelyeket a haverjai törtek ki, focizás közben.

Az ötvenes években szinte a nulláról indultak újra. Az államosításkor elkobozták a teljes árukészletüket – az üveg-, porcelán- és villamossági boltét is, az étkészleteket, vázákat, csillárokat –, s a rendszer ellenségeiként kezelték őket, a szövetkezetbe, ktsz-be belépni nem hajlandó maszekokat.

Lassacskán elültek a közéleti, a gazdaságátszervezési zajok, de akkor egy magánéleti bomba robbant. Meghalt Méhn Tibor apja, s neki elő kellett lépni cégvezetővé, főállású iparossá. Beszerezte a szükséges iratokat. A mai ügyintézés villámgyorsnak számít az akkorihoz képest. Az iparigazolvány kiváltásához szükséges erkölcsi bizonyítványt például kilencven nap alatt készítették el 1981-ben.

Elég lesz-e ez a fajta szolgáltató iparosság egy fiatalembernek egy-két évtized múlva? Foglalkoztatja ez a kérdés is Méhn Tibort, amikor az unokái jövőjéről gondolkodik. Ajánlja-e nekik egyáltalán e mesterség folytatását? Megélni meg lehet belőle, de meggazdagodni semmiképp.

Fejlesztette a műhelyt, van modern gérvágója és kapocsbelövő gépe a képkeretek precíz megmunkálásához. Ám ennél tovább nem lépett. A rendszerváltáskor megkeresték, hogy létesítsen üveg-nagykereskedést, vegyen fel embereket, de nem vágott bele. Iparos volt, iparos maradt.

Birkózik, ahogy a többi kortárs sorstárs, az anyagbeszerzéstől a járulékfizetésig mindennel. Magyarországon ugyanannyiba kerül az üveg, mint Nyugaton. Az egyetlen megmaradt síküveggyárunk, az orosházi is külföldi kézben van. Miért is adnák a magyaroknak olcsóbban, mint a világpiaci ár? Az úgynevezett recés üvegeket meg eleve külföldről, Belgiumból, Németországból, Olaszországból kell behozni.

Az alapanyag tehát drága, a megrendelések száma csekély, hacsak nem jön közbe valami. Az a valami, ami lendíthet az üzleten nem más, mint a jégeső. Ez a szakma is időjárásfüggő, csak egy kicsit másként, mint a többi. Olyan üveges még nem született, akit aggasztanak a viharfelhők.

A jó iparos ismérvei: becsületesen és pontosan

Ismert és megbecsült polgárai Tolna városának a Méhn család tagjai. Nehéz lenne rosszat mondani róluk, tiszta és világos elvek szerint élnek, generációk óta. Apja öt pontban foglalta össze a jó iparos ismérveit: becsületesség, szorgalom, rend, szakértelem és takarékosság. Méhn Tibor ezt időközben még eggyel kiegészítette: pontosság. Nála nincs olyan, hogy „Majd csörögj rám még egyszer, nehogy elfelejtsem!”. Ha ő elsején megígéri, hogy huszadikán délután kettőkor ott lesz, akkor ott lesz.

Megszokott egy életritmust, megszokta és megszerette ezt a változatos, szép mesterséget, s amíg az egészsége engedi, csinálja. Csinálja a rendben tartott műhelyében, ügyelve a takarékosságra, nagy szorgalommal, szakértelemmel, becsületesen és pontosan.