2023.10.15. 11:30
A vizsgált cégek több mint hatvan százaléka hamis mézet forgalmazott
A magyar méztermelés 25-30 ezer tonna között mozog évente, ráadásul míg az élelmiszeripar termelésének 76 százalékát érinti a méhek beporzása, addig a zöldség és gyümölcstermelés 84 százaléka függ ettől. Ezért sem mindegy, hogy a méhészek közül hányan vészelik át a mostani helyzetet, nyilatkozta az Agrárszektornak Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke. A hamisított mézek körül kialakult helyzet a Tolna vármegyei méhészek jövőjét is befolyásolja.
Archív fotó.
Forrás: MW
A rendszerválás óta folyamatosan javult a méhészkedési kedv hazánkban, az ágazat gyakorlatilag megduplázódott, jelenleg 20 ezer körüli méhészt tartanak számon, amely 1,2 millió méhcsaládot tart. Ezzel az Európai Unió méhcsaládszámának tíz százalékát gondozzák a magyar méhészek, nyilatkozta Bross Péter, az OMME elnöke. Jelenleg soha nem látott krízishelyzetben van a piac, az ágazat uniós szereplői jó ideje megoldásra várnak. A magyar méhészek többsége is a nemzetközi piactól függ, amely súlyos zavarokat él meg napjainkban. Uniós szintű lépésekre lenne szükség, tette hozzá.
Már látni, hogy sok az eladó méhészet, a méhcsaládok ára a harmadára esett. A statisztikában a tényleges számok 1-2 év elteltével jelennek majd meg, de az érzékelhető, hogy ahol magasabb költséggel dolgoznak és a szakmai tudás nem olyan mély, ott sok méhész feladni kényszerül a tevékenységét. Egyértelműen látható, hogy a piacnak nem az a problémája, hogy túltermelés van az unióban, a krízishelyzetet az okozza, hogy a mézpiacon óriási mennyiségben vannak jelen a hamisított mézek.
Úgy fél éve az unió elindította a "Kaptárakból" elnevezésű akcióját, melynek a célja az volt, hogy a harmadik országokból származó mézekből az EU határain mintát vettek, melyeket a belgiumi mézlaborba küldtek vizsgálatra, mondta Nagyernyei Attila, a vármegyei méhész egyesület elnöke még júliusban. Kimondottan idegen cukrokat (nem nektáreredetűeket) kerestek a mézekben. A minták összegyűjtésébe az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) munkatársait vonták be, ami precedensértékű, hiszen nem a tagországok illetékes hatóságainak szakemberei végezték.
Összesen 15 tagországban (köztük hazánkban is) 320 mintát gyűjtöttek. Az érintett vállalkozások száma, melyeknek működését, áruit ellenőrizték, százharminchárom volt, ebből hetven importőr, hatvanhárom pedig exportőr. Az eredmény röviden: a háromszázhúsz mintából száznegyvenhét (negyvenhat százalék) hamisnak bizonyult. A legtöbb ilyen szállítmány Kínából származott, de a Törökországból érkező mézek kilencvenhárom százaléka is hamisnak bizonyult, az Egyesült Királyságból importált áru esetében pedig még magasabb volt a rossz mézek aránya – száz százalék –, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden minta hamis volt.
Ezek valószínűleg más országokban termelt mézek voltak, amelyet az Egyesült Királyságban az EU-ba történő újra kivitel előtt tovább kevertek. A vizsgált cégek több mint hatvan százaléka hamis mézet forgalmazott. A második legtöbb mintát ukrán mézekből vették, ezek tizenhét százaléka volt hamis.
Uniós címke mögé rejtett hamisítványok
Sokkal szigorúbb nyomon követésre lenne szükség az unióban, mondhatni a kaptártól a csuporig. Ellenőrizni kellene a harmadik országbeli homogenizált mézeket, hogy valóban méhészektől származnak-e. A másik megoldandó feladat az eredethamisítás kérdése. Előfordul, hogy egy áruházlánc meghatározza, hogy bizonyos országokból származó mézeket nem hajlandó forgalmazni, de az onnan származó minősíthetetlen mézeket a beszállítók egy része egy uniós tagországban átcímkézi, majd máris felkerülhet az áruházláncok polcaira. Ezt követően az átcímkézést végző cég fél év múlva megszűnik. Az, hogy az ilyen ügyekben az uniós hatóságok miért nem tudnak fellépni, érthetetlen. Ideje lenne már uniós szinten elérni, hogy ne lehessen a mézek eredetét eltüntetni a címkén. Ha több országból származó mézet kever össze a mézet kicsomagoló cég, akkor legyen köteles a származási országokat feltüntetni, mondta Bross Péter.
