Az új plébános a fiatalokat is szeretné közelíteni a hithez

Petkó Tamás először huszonhét évvel ezelőtt, 1990-ben szolgált káplánként Szekszárdon, akkor két évig maradt a megyeszékhely plébániáján, majd hét évvel később ismét Szekszárdra helyezték, akkor két és fél évig maradt itt hitoktató lelkészként. Dunaföldváron 14 évig szolgált, ott ennyi idő után már nem volt könnyű a búcsú a hívektől. Volt, aki még sírt is, amikor szeretett plébánosától el kellett köszönnie.

Ilyen előzmények után beszélgettünk az új plébánossal, aki maga is elismerte, hogy nem könnyű az átállás, ugyanakkor egyetértett dr. Udvardy György püspök döntésével, miszerint az ő elgondolása az, hogy 14-15 évnél tovább ne legyen egy plébános sem egy településen. [caption id="" align="alignleft" width="350"] Petkó Tamás a szekszárdi katolikus közösség új plébánosa (Fotó: Makovics Kornél)
[/caption] Frissíteni kell, hiszen aki sokáig szolgál egy helyen, esetleg már túlzottan rutinból végzi a dolgát, és észre sem veszi, hogy vannak, akiket nem tudott megszólítani.

Petkó Tamás plébános 53 éves, és – mint mondta – Bacsmai Lászlóval, azaz az elődjével nagyon jó barátok évtizedek óta. A másik példaképe pedig a néhai Farkas Béla plébános. A tervei szerint igyekszik minél jobban megismerni a híveket, a sokszínű lelki közösségeket – mint például a baba-mama klub, a házas hétvégések, vagy a Szent Mónika közösség –, a jól bevált közösségi munkán nem szeretne változtatni. Az viszont biztos, hogy a fiatalok felé – főleg a 14 és 24 év közötti korosztályt venné célba – szeretne jobban nyitni.

– Kevés a hittanra járó fiatal, a kamaszok között sajnos nem divat a vallás. Főleg azoknál nem, akiknek a családi háttere nem hívő szülőkből, nagyszülőkből áll – mondta a plébános. Hozzátette, olyan anyukával is beszélgetett, aki sírva panaszolta: nem tudja rávenni a fiát arra, hogy misére és hittanra járjon, pedig a szülők vallásosak, így a gyermek is ilyen környezetben nőtt fel. Az osztálytársak, barátok körében ugyanis ciki hittanra járni.

A plébános elmondta, hogy persze nem könnyű a mai fiataloknak, mert annyi inger szakad rájuk a különböző tévécsatornákon, interneten, barátokon keresztül, hogy nehéz eligazodni azok valóságtartalma, illetve súlya, fontossága között. A család szerepe is megváltozott. Manapság sajnos a sok munka, tennivaló miatt a szülők nem érnek rá a gyermekeikkel beszélgetni, olyan értéket közvetíteni feléjük, ami kapaszkodót jelentene számukta a hétköznapokban is.

Szekszárdon sok a munka, hiszen a kórházba is bejár a plébános a betegekhez, a belvárosi és az újvárosi templomban is misézni kell, és ott vannak még a falvak is, Decs, Őcsény, Várdomb, Szálka, Kakasd, Sárpilis, Alsónána. A misékre Petkó Tamás mindig alaposan felkészül, hiszen ilyenkor van alkalma szólni a hívekhez. Az aznapi példabeszédet meghatározza az evangélium, de mindig kiegészíti azt a saját gondolataival, a megtörtént eseményekkel is.

A taizéi út után megváltozott az élete

Petkó Tamás Pécsett született, 20 éves koráig itt is élt. A helyi uránbányában dolgozott vegyipari gépészként. Húszévesen egy ismerősével, aki káplán volt, elutazott a franciaországi Taizébe. Ezt követően megváltozott az élete. Taizé a Burgundiai régióban van, ez egy kicsi falu, melyet a Roger testvér által alapított közösség tett híressé. Ma fiatalok ezrei keresik fel, afféle zarándokhely lett, melynek központi gondolata a kiengesztelődés. Petkó Tamás vallásos családba született, de nem áldozott, nem gyónt, misére viszont eljárt, emellett élte a hozzá hasonló fiatalok életét, szerelemmel, tervekkel együtt. A taizéi út után döntött úgy, hogy pap lesz. Hitében dr. Bíró László püspök segítette. Beiratkozott a győri szemináriumra, elment másfél évre katonának, majd először káplán, végül plébános lett. Édesapja sírva fakadt a döntése miatt, édesanyja – aki ma is él – azt mondta neki: csak akkor legyél pap, ha jó leszel ebben is. Két lánytestvére van, mind ketten családosok és a fővárosban élnek. Az ő gyermekeiken keresztül éli át a családdal és a gyerekekkel járó örömöket, gondokat.