Képeslappal, mézeskaláccsal, szeretettel várják a Jézuskát

A társadalmi változások számos negatív velejárója mellett az mindenképpen pozitívum, hogy az emberek befogadóbbakká, a lét szélére sodródók sorsa iránt érdeklődőbbekké lettek. Megnőtt az adakozási kedv, főleg karácsony előtt. Erről számol be Klausz Judit, aki a Zomba melletti Paradicsompusztán a sérült gyermekek iskolájának intézményegység-vezetője. A Berkes János Tagintézmény az EGYMI-hez (Tolna Megyei Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) tartozik. Iskolájába 133 tanuló jár – 6-tól 24 éves korig –, akik közül 65 kollégista. A többiek a környező településekről érkeznek, családokból vagy gyermekotthonból. Számukra az önálló utazás is egy jó lecke: az életre való felkészülés része.

A tanulók között vannak látás- és hallássérültek, értelmileg akadályozottak, tanulásban akadályozottak és autisták is. A kollégisták kéthetente járnak haza; többségük hátrányos helyzetű családban él. Ha befejezték az iskolát, vagy ha elérték a korhatárt, visszakerülhetnek a családjukhoz, vagy felnőttintézetben helyezhetik el őket: Pálfán, Belecskán és Bonyhádon.

A súlyosan-halmozottan sérült fiatalok fejlesztő iskolai osztályban teljesíthetik tankötelezettségüket. Értelmi és érzékszervi sérült társaik elvégezhetik a nyolc osztályt, majd a kilencedikes és tizedikes előkészítő után szakiskolai évfolyamok következhetnek. Kerti és konyhai munkákban való jártasságra tehetnek szert. Az igazgatóhelyettes hangsúlyozza, hogy itt nem az olvasás és írás elsajátítása a fő cél, hanem a szocializáció. A társadalmi beilleszkedés elősegítése. Magyarul, hogy ne legyen kirívó a viselkedésük. Tudjanak megfőzni egy ebédet, önállóan kertészkedni, takarítani, befőttet eltenni, esetleg elvégezni valami egyszerű, betanított munkát. Bár munkába állásra a mai világban kevés az esélyük. Az elfogadás, a tolerancia ezen a téren még hagy kívánnivalót maga után. Karácsony közeledtével sok helyről kapnak ajándékokat – ruhát, cipőt, édességet, plüssfigurákat, fejlesztő játékokat –, de elmúlnak az ünnepek, s a hétköznapokban a helyzet változatlan: a termelésben, a pénzkeresésben nem versenyképesek ezek a fiatalok.

Versenyképesek viszont a sportban. Klausz Judit számos sportágat felsorol, melyben jeleskednek a paradicsompusztaiak: foci, pingpong, zsinórlabda, kosárlabda, atlétika, úszás. Legutóbb Boros Balázs nyert egy versenyen százméteres síkfutásban és távolugrásban. Tavasszal pedig horgászversenyt tartanak a kétyi tónál, az iskola szervezésében.

Az intézménynek 25 pedagógusa és további 25, a nevelőmunkát segítő dolgozója van. Szeretik a gyerekeket, köztük élnek, velük élnek. Viszik őket sportolni, kirándulni, koncertre és más rendezvényekre. Azt mondják: könnyebb velük bánni, mint az egészséges, akaratos, sokszor elkényeztetett gyerekekkel, mert fegyelmezettek, szófogadók, és minden apró sikernek, jutalomnak nagyon tudnak örülni.

A karácsony előtti napok már az ünnepről szólnak Paradicsompusztán. Megy a képeslapkészítés, a mézeskalácssütés, a helyiségek és a fenyőfa díszítése. Ide jó helyre érkezik a Jézuska.

A kollégium épülete a Dőry család kastélya volt

A Tolna Megyei Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Berkes János Tagintézménye két épületben működik a Zombához tartozó Paradicsompusztán. A lapos tetős iskola 1974-ben épült, a mellette található kollégium pedig a Dőry család kastélya volt.

A Dőryek a megye életében meghatározó szerepet játszottak. Dőry Ádám a XVIII. század végén a zombai templom kegyura, valamint országgyűlési követ, ispán és királyi tanácsos volt. Dőry József a XIX. század elején a vármegye főbírájaként, Dőry Gábor pedig a Bach-korszak kormánybiztosaként tevékenykedett. Kastélyuk Tevelen is volt, de az a II. világháborúban súlyos káokat szenvedett és lebontották. A paradicsompusztai uradalmat Dőry Ádám alapította. A kastélyt Dőry Lajos idején, a XIX. század második felében átépítették; akkor nyerte el jelenlegi kinézetét.

Az iskolában százharminchárom 6–24 éves kor közötti sérült gyermek, illetve fiatal tanul. Közülük 65 kollégista.