Ufót láttak Dombóvárnál?

1990. szeptember második felében, este 9 óra körül egy dombóvári család arra lett figyelmes, hogy a házukkal szembeni Szőlőhegy felett – amely körülbelül egy, másfél kilométerre van tőlük – egy telihold nagyságú, izzó narancs- sárga gömb látható. Dombóvártól a Szőlőhegyet dél-nyugati irányban egy mélyen fekvő rét választja el. Csendes, szélmentes, kellemes idő volt. A Szőlőhegy oldalában fekvő házak lámpái kitűnően látszottak, úgy, mint mindig.

Miután a háziasszony higgadtan konstatálta, hogy az, amit lát, nem lehet a Hold, szólt a családjának, hogy nézzék meg ők is a jelenséget. Átüzent a szomszédba a barátnőjéért és annak férjéért. A barátnő szólt telefonon Szalay Ivánnak, hogy valószínűleg ufót lehet látni.

A következőket tapasztalták heten. Izzó narancssárga gömb állt a Szőlőhegy felett. A fényjelenség kissé remegett, majd egynéhány perc múlva halványabb lett és körülötte fátyolos világos színű aura alakult ki. Ebben a „burokban” a gömb nagysága nőni kezdett. Majd miután elérte a teli Hold kétszeresét, a növekedés megállt, az aura elhalványodott, eltűnt.

Ezután többször formát váltott, gömbből szivar alakúvá változott. A változás nem folyamatos volt, azt lehetett érzékelni, hogy különböző formában van jelen.

A következő pillanatban a szőlőhegyi oldalról a dombóvári oldalra a völgy felett egy gondolatnyi idő alatt átvillant. Ott termett a kert végénél szem magasságban a Dombóvárt Kaposvárral összekötő vasútvonal felett. Nézői csak azt tudták felfogni, hogy a „Földre szállt Nap” ott ragyog előttük mintegy 80-100 méterre. Ebből a távolságból még nagyobbnak vélték. Narancssárga szín világította meg a kertet és környékét. A rétet nappali világosság árasztotta el.

Lassan szemmagasságból feljebb kúszott. Megközelítően 50 és 100 méter között „liftezni” kezdett, nem túl gyorsan – ez percekig tartott. Mintegy öt perc elteltével újra lejjebb ereszkedett. Közvetlen ezután fénye ezüst színűre váltott, alakja kissé a gömbhöz viszonyítva megnyúlt. Az ezüst szín megjelenésével egyidőben a rét irányába három, párhuzamos, ezüst színű fénypászta tűnt fel, amelyeknek éles kontúrja volt. 

A jelenség visszaváltozott narancssárgába, majd mintegy 30 méterre megközelítette a kis csapatot. Ekkor kissé elszállt a megfigyelők nyugalma. A gömb kontúrja határozott volt, a mögötte lévő völgyben ködszerű fátyol keletkezett, amely kissé fluoreszkált. Nem lehetett átlátni rajta a Szőlőhegy irányába.

Arra lettek figyelmesek, hogy eltűntek a szőlőhegyi lámpák.

A jelenség még közelebb úszott hozzájuk, ráereszkedett a kert egyik fájának koronájára, amely nem volt húsz méternél messzebb tőlük. Olyan világos volt, hogy a fák leveleit számolni lehetett volna. Nagyon kismértékű bizsergést éreztek, hőhatást viszont nem. Másnap megvizsgálták a fát, semmi látható nyom nem maradt rajta.

Később a jelenség lassan kiemelkedett a fa koronájából és kisebbre húzódott össze. Alján a levegő enyhén remegni kezdett – mint nagy nyári melegben az aszfalt felett. Ezt követően a narancsszínű test észvesztő sebességgel nyílegyenesen elindult felfelé.

A jelenséget mintegy fél óráig észlelték, ezen idő alatt az utcai közvilágítás nem égett. Az esemény elmúltával a lámpák ismét világítottak. A rétet beborító ködfátyol a fénygömb eltávozása után halványodni kezdett, majd megszűnt.

Valóban idegen lények voltak, vagy van más, ésszerű magyarázat? A mai napig nem tudjuk, és feltehetően már nem is fogjuk megtudni.