Borokkal, lekvárokkal arattak a versenyen

Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a paksi borászok rendre hallatnak magukról országos és nemzetközi borversenyen elért eredményeikkel, de arra talán a mostani az első példa, hogy lekvárkészítésben jeleskedtek a paksiak. Igaz, a lekvárverseny sem tartozik a túl gyakori események közé. A szlovákiai Peszektergenyén viszont már negyedszer hirdettek e témában is nemzetközi versenyt. A paksi Polgár Zoltán, akit bírának hívtak az eseményre, azt mondta, ez a verseny egyedülálló a világon, valamint, hogy most először neveztek ide paksi borokat és lekvárokat.

A mustrán taroltak lekvárjaikkal a paksi asszonyok. Nagyaranyat kapott Feil Ferencné 2015-ös birs-, Forster Józsefné 2017-es sárgabarack-, Vass Jánosné 2015-ös zölddió- és Volf Ferencné 2016-os őszibaracklekvárja. A mustrán emellett kilenc lekvár arany, öt ezüst, hét bronz minősítést ért el, három pedig oklevelet kapott. A kilenc aranyból hármat szintén Feil Ferencné zsebelt be, 2016-os birs- és baracklekvárjával, valamint az utóbbiból egy idei évjárattal. Idei meggy-málnával Felnagy Rozália, sárgabarackkal Felnagy Zsuzsanna, Polgár Zoltánné és Metzger Anita, birssel Vass Jánosné ért el arany minősítést, míg Nagyné Gotsal Edit 2016-os meggy-cseresznye lekvárja is bearanyozódott. 

Feil Ferencné, akit szerettei Julának szólítanak, még ottjártunkkor sem akarta elhinni, hogy ilyen szép elismerésekben részesült. Hét lekvárral megpakolva ment el tőle kedves barátnője, Polgárné Teri, de arra nem számított, hogy ezek egytől egyig ilyen jól szerepelnek, ugyanis amelyik nem aranyat kapott, az ezüstöt, bronzot. – Nem versenyre készítettem őket – jegyezte meg. Azt, hogy mi a győztes lekvárok receptje, nem tudtuk meg. Nem mintha Jula titokban tartaná azokat, de – mint mondta – nincs különösebben titkos recept, mindent úgy csinál, ahogyan azt az édesanyjától tanulta, aki hat gyereket nevelt, így létkérdés volt a tartósítás.

Jula – mint elárulta – a tőle tanultakhoz ragaszkodik, kísérletezni nem szokott, legfeljebb annyiban, hogy felvette a repertoárra a fügét, egyébként hagyományosan főzi a lekvárt, azokból a gyümölcsökből, ami a kertjükben vagy a rokonságnál terem. Mostanság a család kérésére a szokottnál kicsit kevesebb cukorral készülnek Jula lekvárjai. A boltban kiváló tartósítószereket lehet vásárolni, így könnyű dolguk van a háziasszonyoknak, mert az ízét és színét is jobban megőrzi a lekvárnak.

– Idén csak barackot főztem, szilvát fogok még nagyon sokat – kezdi sorra venni. Mindig van birs, meggy is. Nem szeret nagy mennyiséget főzni, mindig csak az éppen megérett gyümölcsöt dolgozza fel. – Ahány főzet, annyi íz – reagál az aranyérmes lekvárok titkát firtató kérdése. Sokat főz be, két fia van, az ő családjaikat is ellátja. Egyik Érden lakik, ott kicsik a gyerekek és nem szeretik a lekvárt.

– Még! – veti közbe férje, aki nem rejti véka alá: nagyon büszke feleségére, hogy ilyen szépen szerepelt a nemzetközi versenyen. – Neki is van aranyérmes bora – veszi vissza a szót Jula. Férjével egyetértésben azt vallja, jobb, amit maguk készítenek az íze miatt, s azért, mert tudják, hogy mi került bele.

A borászoknak sem kell szégyenkezni

Számos éremmel gazdagodtak a paksi borászok a Peszektergenyén megrendezett bor- és lekvárversenyen. A szlovákiai településen negyedik alkalommal megtartott nemzetközi mustrára Polgár Zoltán és felesége kapott meghívást a bor-,­ illetve lekvárbírók sorába. A Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete és a Paksi Reform Főzőklub segítségével mintákat gyűjtöttek Pakson, ennek eredményeképpen szép mennyiségben kóstolhattak az ítészek paksi borokat és lekvárokat. A nemzetközi versenyre hat országból összesen 456 bort és 324 lekvárt neveztek, köztük a Paksról származó 18 bor és 28 lekvármintát. A népes mezőnyű versenyben remekül helytálltak a paksiak. Nagyarany minősítést kapott a Kovács Sándor vezette Fabro Pince 2012-es Lussonium bora. Polgár Zoltán 2016-os sillere aranyérmes lett, emellett 7 ezüst és 8 bronz minősítést hoztak el a paksiak, egy bor pedig oklevelet kapott.