hit

2017.12.27. 20:00

Ha megértjük az Úr szeretetét, bennünk is megszületik a szeretet

Kármelita szerzetessel nem túl gyakran találkozik az ember. Azért sem, mert ez egy szemlélődő rend, melynek tagjai életük nagy részét kolostoron belül töltik, és azért sem, mert a számuk meglehetősen csekély. Magyarországon mindössze heten szolgálnak. Egyikük, Péceli Bence Imre most adventi előadást tartott Tolnán.

Wessely Gábor

– Valamikor ez egy népes szerzetesrend volt, most meg majdnem több a rendházuk, mint ahányan vannak.

– Igen, sajnos néhány idős testvérünk a közelmúltban meghalt, egy pedig külföldön tartózkodik. Így most Kunszentmártonban és Keszthelyen sincs senki. A rend női ágának képviselői mintegy húszan élnek a Baranya megyei Magyarszéken – válaszolja Péceli Bence Imre.

– És ön?

– Négyen vagyunk Pápa mellett, Attyapusztán, amíg a budapesti rendház felújítása tart. Hárman pedig Győrben, a legrégebbi, 1697-ben épült kármelita kolostor lakói.

– Ön, ahhoz képest, hogy kármelita szerzetes, meglehetősen mozgalmasan él. Úgy tudom, még újságot is szerkeszt.

– Viszonylag fiatal vagyok még, 38 éves. A költözések, könyvtárköltöztetések miatt is sok a szaladgálnivaló, és az újságkészítés miatt is. A rendszerváltás óta működik a Kármel című folyóirat, és 2015-től vagyok én a felelős szerkesztője. Főként kármeliták írják kármelitákról. Két évig Spanyolországban tanultam, s ott tanulmányoztam a kármelita szentek életét. Az a célom, hogy a lap segítségével mutassuk be őket, főleg az egyháztanítókat: Keresztes Szent Jánost, Ávilai Szent Terézt és Kis Szent Terézt.

– Hogyan lett szerzetes, és miért pont kármelita?

– Már középiskolában megérintett a gondolat, hogy egyházmegyés pap vagy szerzetes szeretnék lenni. Világiként jártam a teológiára, a Pázmányra, ahol sokat segített egy fiatal közösség, melynek tagjai hozzám hasonlóan keresték a helyüket, a hivatásukat. S akik közül aztán többen lettünk papok, mert megerősödött bennünk a vágy Isten szeretete iránt.

– És szerelmes vágyai nem voltak, fiatalemberként?

– De voltak. Piszkált az a gondolat, hogy a papok nagyon önközpontúak, a családos ember viszont önfeláldozó, ami sokkal több tiszteletet érdemel. Ezt az utat akartam választani, próbáltam is lányokkal ismerkedni, jártam népi táncra, bulikba, de végül mélyebb kapcsolatom nem alakult ki. Aztán egyértelműen megéreztem az Úr hívását. Mintha egy hang azt mondta volna: „Azt akarom, hogy szerzetes legyél!” S mivel a kármeliták írásai, gondolatai álltak legközelebb hozzám, nem is kerestem másik rendet.

– Vajon miért nincs mindenkinek ilyen istenélménye? Lehet azért valamit tenni, hogy Isten minket is megszólítson?

– Keresztes Szent János mondja, hogy Isten olyan, mint egy aranybánya. Mindig új kincset fedezhetünk fel Benne. Ám ahhoz, hogy személyesen találkozhassunk Vele, az kell, hogy a szívünket megnyissuk. Tartsunk önvizsgálatot, bűnbánatot, térjünk meg, bocsássunk meg embertársainknak, és kérjünk bocsánatot azoktól, akiket megbántottunk. A Jóisten csak a tiszta, szerető és nyílt szívekbe tud eljönni.

– Erre való az advent? A szív megtisztítására?

– Felfoghatjuk így is. De ha megértjük az Úr szeretetét, s ezáltal bennünk is megszületik a szeretet, egy megrázó, mégis felemelő élményben lesz részünk. Rádöbbenünk arra, hogy az egész életünk egy adventi várakozás. Ahogy Szent Bernát mondta: „Add urunk, hogy életünk adventje után eljussunk hozzád!”

Hét szerzetes és húsz apáca

Magyarországon jelenleg 25 férfi és 71 női katolikus szerzetesrend működik. A kármeliták imával, szemlélődéssel, engeszteléssel, a Szentírás tanulmányozásával töltik napjaikat. Kerti munkával, ostyasütéssel, gyertyaöntéssel, miseruhavarrással is foglalkoznak. A nők, a Baranya megyei Magyarszéken mintegy húszan, a férfiak több helyen, összesen heten vannak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában