Évezredes kaurifenyő koronája adott árnyékot a világ végén

Frei-Kovács Mónika kétségkívül nem mindennapi személyiség. Hiszen csak ilyen hölgyek vállalkoznak arra, hogy az életerős férfiak számára is gyakorta kemény, nomád életmódot jelentő kamionsofőr foglalkozásnál kössenek ki. Mónika 2009 és 2014 között éppen ezt tette, bebizonyítva, hogy kellő gyakorlat birtokában párjához hasonlóan ő maga is képes egy negyven tonnás gépszörny biztonságos vezetésére. Európát járva éveken át élt a vezetőfülke biztosította élettérben, mely nemcsak a munkahelyet, hanem a konyhát, a hálószobát és a nappalit is jelentette számára.

Azért a sok lemondás közepette nem maradt üresen a hozadék rovat sem. Hiszen párjával együtt rengeteg olyan helyre eljutott, melyek felkeresése a turisták számára nem jelent olcsó mulatságot: így ismerkedett meg Brüsszel, Párizs, Velence vagy éppen Róma évszázadokat idéző látnivalóival. Avagy éppen napjaink hihetetlen csúcstechnikájával. – Antwerpen kikötőjéből nagy mennyiségű banán szállítmányt hoztam Ausztriába –, idézte fel ezzel kapcsolatos esetét. – Beálltam a kamionnal a számomra kijelölt rámpára, és elkezdődött a berakodás. Csakhogy ezt a munkát nem emberek végezték, hanem robotok. Azok emelgették és tették a helyükre az áruval teli raklapokat, jómagam pedig csak álltam, és elképedve néztem, mintha egy fantasztikus filmbe kerültem volna.

Frei-Kovács Mónika mára ugyan felhagyott a hivatásos kamionsofőrködéssel, de az új országok, lenyűgöző tájak, érdekes emberek, különleges kultúrák iránti érdeklődése változatlan. Ez a belső késztetés ösztönözte őt arra, hogy egyből igent mondjon férje régóta dédelgetett tervére: Új-Zéland felfedezésére. Ez a kettős sziget valóban a világ végén található. Ha Magyarországról indulunk, a megérkezéshez légvonalban át kellene szelnünk Ázsiát, majd az Indiai-óceánt, azután Ausztráliát, végül pedig a Csendes-óceán ezek után már semmiségnek számító, nagyjából kétezer kilométeres szakaszát. A Münchenből induló repülőút, sanghaji átszállással harminchat órát vett igénybe.

– Aucklandben landoltunk, és a városban járva azonnal feltűnt, hogy milyen különleges felhők rajzanak az égen – osztotta meg első benyomását Mónika. – Megértettem, hogy miért is nevezik a maorik Új-Zélandot a hosszú fehér felhők országának. Azután a kikötő látványa nyűgözött le jellegzetes brit koloniális stílusú épületeivel.

A kalaznói pár nem szállt meg hotelben. Béreltek egy kisebb lakóautót, és azzal járták be keresztül-kasul az északi szigetet. Ha eljött az este, letáboroztak egy erre a célra kijelölt helyen, és a járműben kialakított hálóhelyen aludtak. Reggel pedig indultak tovább. A turistaösvényen járva megismerkedtek a valóban sűrű és áthatolhatatlan őserdővel, megcsodálták az egyedülálló Waitomo-barlangot, melyben esténként apró lények világítanak, eljutottak Rotorua füstölgő vulkáni kúpjához, Matamata városa mellett pedig megtekintették Hobbitfalvát, ahol a Gyűrűk ura és A hobbit című filmek jelentős részét forgatták. Megálltak a világ egyik legmagasabb és több ezer éves kaurifenyője alatt is: amikor felnéztek a monumentális fa csúcsára, akár egy katedrálisban lettek volna. 

Szúnyogokkal, csúszómászókkal nem gyűlt meg a bajuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy az a vidék mentes ezen embert gyötrő lényektől. Bár nyitott szemmel jártak, az új-zélandi címerállattal, a kivi nevű madárral sajnos nem akadtak össze a természetben. Mit volt mit tenni, a kalaznói pár betért egy olyan állatkertbe, mely esti körülményeket teremtett az éjszakai életmódot folytató állat számára. Ott találkoztak a címerállattal, mely röpképtelen lévén az avarban lépdelve, hosszú csőrével kotorászik a földbe rejtőzött lárvák, rovarok és puhatestűek, mint táplálék iránt.

Az utca képét alapvetően brit, illetve európai leszármazottak uralják, elvétve látható egy-egy maori őslakó. Frei-Kovács Mónika és férje ugyanakkor nem akart úgy elköszönni Új-Zélandtól, hogy ne vegyen részt nézőként egy maori hagyományőrző előadáson. A sors ebből a szempontból is kegyes volt hozzájuk, tanúi lehettek egy hamisítatlan, egyszerre lebilincselő és ugyanakkor megható, énekkel és zenével kísért, bennszülött táncdrámának.

Frei-Kovács Mónika még nyugtázza magán Új-Zéland utóhatását, de már érzi új tájak, köztük a két nagy kedvenc, a Fülöp-szigetek, valamint Kuba hívását. Az álom megvalósulhat: már csak azért is, mert jóllehet mindkét ország messze van, de azért jóval a világ vége előtt található.

Délebbre már csakis az Antarktisz található

Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. Földrajzilag a Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is úgy 1500 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz. Északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek és a Tonga szigetek helyezkednek el viszonylag közel. Területe Magyarország területének majdnem háromszorosa. Mivel igen távol esik minden földrésztől, Új-Zéland a legutolsó nagyobb, emberi letelepedésre alkalmas terület, amit az ember általában – a maorik révén –, majd pedig az európai ember meghódított. A hosszú elszigeteltség miatt Új-Zélandon az állatok és a növények különleges biodiverzitása alakult ki, igen sok a csak itt élő faj. Az ország geológiailag rendkívül aktív területen fekszik, az itt húzódó törésvonalak mentén gyakoriak a földrengések és a vulkanikus kitörések. (Forrás: Wikipedia)