Pénteken kezdődik, és az utolsó cseppig tart a bikavérpárbaj

Karakterükben is eltérnek egymástól az egri és a szekszárdi bikavérek, s más a piaci pozíció is. Egri bikavérből évente tízmillió palackot hoznak forgalomba, míg szekszárdiból 500 ezret. Egerben a legolcsóbb és a legdrágább bor is lehet bikavér, a szekszárdiak árban sokkal közelebb vannak egymáshoz. Ha a termelőket a közös gondolkodásról kérdezzük, nyilván e számok is jelzik, a szekszárdiakat könnyebb egy asztalhoz ültetni.

– Több mint tíz éve havi rendszerességgel összegyűlnek a borvidék termelői, hogy megkóstolják, véleményezzék a borokat – árulja el Heimann Zoltán szekszárdi borász. – A bika­vérkóstolást mindig a Takler Pincében tartjuk februárban. Minden rendezvényre külön zsűrizzük a nedűket, a Bikavér Párbajon is csak olyan tétel szerepelhet, ami vakon kóstolva kétharmados támogatást kap. Ugyancsak fontos „szűrő”, a szekszárdi palack, hiszen ebbe is csak olyan bor – kékfrankos, kadarka, bikavér – kerülhet, amire e többség igent mond. Heimann Zoltán ­kérdésünkre elmondja: a ­szekszárdi bikavér­ alapvetően kékfrankos ­bázisú, a kadarka fűszerként jelenik meg benne, s figyelnek arra, hogy kerüljék a cabernet­ franc és a ­cabernet sauvignon dominanciáját. 

– Édesapám azt szokta mondani, az a jó bikavér, amelyben nem érezni a fajtákat, hanem azok „szépen együtt zongoráznak” a borban. Hozzá kell tegyem, az elmúlt időben két irány tapasztalható. Néhány kolléga ugyanis azt mondja, a piac egyre inkább keresi a cabernet-bázisú­, barrique-olt borokat, s afelé kell fordulnunk. Úgy gondolom, ez lesz a jövő egyik meghatározó kérdése, amelyben konszenzusra kell jutnunk.

Hasonló tapasztalatokról számol be az egri Gál Tibor, aki szerint az elmúlt években elindult egy komoly elmozdulás az egri bikavérek még jobbá tétele érdekében.

– Eddig az a kép élt a fogyasztóban, hogy az egri bikavér egy rusztikus, hosszan érlelt, ászkolt vörösbor, de úgy tűnik, a fiatalabb generáció egy gyümölcsösebb, bájosabb, bisztrósabb házasítást keres. A ­közös gondolkodást ugyanakkor ­nehezíti, hogy az évi 10 millió palack egri­ bikavér több mint fele nem az Egri borvidéken készül. Az egri borászok félig titkolt szándéka, hogy a bikavéreket kötelezően Egerben kelljen palackozni. A Tokaji borvidék ezt már meglépte, megnézzük a tapasztalatokat, de ez mindenképpen egy komoly szűrő lenne.

Lesznek jók, jobbak és legjobbak

A szabályozásról szólva érdemes megjegyezni, hogy Szekszárdon „alap” és prémium bikavért készítenek, mindkettőnek legalább ötvenszázaléknyi kékfrankost és kadarkát kell tartalmaznia. Heimann Zoltán a párbajon is kóstolható bikavére – éppen a tragikusan elhunyt egri borász, Gál Tibor tanácsára – egyebek mellett öt-hat százaléknyi sagrantinót is tartalmaz.

Egerben ismert a hármas tagoltság, azaz a classicus, a superior és a grand superior bikavér. Erről Gál Tibor azt mondja, érdemes lehet átgondolni a jövőben, mert míg ­például az ugyancsak hasonló szisztémát követő Burgundiában a ­premier cru és a grand cru aránya 32 százalék, addig Egerben a superior és grand superior egri bikavérek aránya összesen nem éri el a fél százalékot.

Forrás: HEOL