Potápi Árpád János marad a nemzetpolitikánál

– A bonyhád-dombóvári térség képviselőjeként mit tart a legfontosabb feladatának, illetve államtitkárként van-e olyan cél, amelynek elérését igazán nagy sikernek könyvelné el?

– Az április 8-i választási győzelem után egy interjúban elmondtam, hogy az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy ne csak azoknak legyek a képviselője, akik rám szavaztak, hanem azoknak is, aki nem. Ez azóta sem változott. Úgy gondolom, az elmúlt években nagyon sok szép sikert értünk el, rengeteg beruházás valósult meg, egészségügyi intézmények, óvodák és iskolák újultak meg, épült és erősödött a körzet, azonban még bőven van mit tenni. Fontosnak tartom, hogy az elkövetkező időszakban kiemelt figyelmet kapjon Dombóvár és környéke: megépítsük a várost elkerülő utat, új mentőállomást, uszodát hozzunk létre, növeljük a fejlesztések számát. Minden erőmmel azon leszek, hogy továbbra is a körzet településeinek fejlődését és az itt elő emberek mindennapi életét segítsem.

Ami az államtitkári tevékenységemet illeti: szintén egy nagyon sikeres négyéves ciklust tudhatunk magunk mögött. Ha a sok eredmény közül csak egyet, a kettős állampolgárság bevezetését és a szavazati jog határon túli magyarokra való kiterjesztését említjük, úgy gondolom, már ez akkorra eredmény, amelyet nem túlzás történelminek nevezni.

Újraegyesítettük a magyar nemzetet, amelynek köszönhetően ma minden magyar, éljen Székelyudvarhelyen vagy Torontóban, a magyar nemzet egyenlő tagja. Ami a jövőbeli irányokat illeti: mind az anyaországban, mind határon túl az egyik legfontosabb célunk a magyar családok megerősítése. Ösztönözni szeretnénk a gyermekvállalást és visszafordítani a negatív demográfiai folyamatokat. Célunk, hogy a külhoni magyar területeken is több gyermek szülessen, akik magyar bölcsődébe, magyar óvodába, majd magyar iskolába járnak, felnőve pedig a magyar nemzetet gyarapítják. E cél érdekében hirdettük meg év elején a 2018 a külhoni magyar családok éve nevű tematikus programunkat, ami kapcsolódik a magyarországi családok évéhez. A másik legfontosabb célunk továbbra is a külhoni magyarság szülőföldön való boldogulásának elősegítése, a vállalkozók támogatása, a magyarság gazdasági megerősítése, hisz csak a gazdaságilag erős közösségek képesek hosszútávon megmaradni.

– Néhány nappal ezelőtt elmondta, hogy a következő hetek a szerkezeti, a szervezeti építkezésről szólnak, hamarosan pedig minden régióban tartanak nemzetpolitikai táborokat, amelyek lehetőséget nyújtanak a műhelymunkára is. Mit jelent ez?

– Így van, a július minden évben fontos hónap a nemzetpolitikában, ekkor kerülnek ugyanis megrendezésre a nagy Kárpát-medencei nyári táborok, szabadegyetemek, ahol számos kerekasztal-beszélgetésen van lehetőségünk az eszmecserére a külhoni magyarságot érintő aktuális ügyekről anyaországi és határon túli vezetőkkel. A nyári táborok sora általában a vajdasági szabadegyetemmel kezdődik Kishegyesen, ezt követi a kárpátaljai szabadegyetem, amelynek minden évben a festői Felsőszinevér ad otthont, majd a felvidéki Martoson és Gombaszögön folytatódik a sor. A legnagyobb tábor minden évben az erdélyi Tusnáfürdőn kerül megrendezésre július végén, ahol rengeteg nemzetpolitikai témájú kerekasztal-beszélgetésre, előadásra kerül sor, a zárónapon pedig minden évben Orbán Viktor miniszterelnök mond beszédet. Ezek a szabadegyetemek rendkívül fontosak, és elsősorban nem azért, mert magas rangú politikusok tartanak előadásokat fontos témákról, hanem mert lehetőség van a laza, kötetlen beszélgetésekre. Fesztiválhangulatban, rövidnadrágban és pólóban lehet találkozni és eszmecserét folytatni a külhoni magyarokkal. Ezek az alkalmak szerintem sokkal fontosabbak, mint a hivatalos, sokszor feszélyezett hangulatú konferenciák.

– Többször elhangzott, és olvasni is lehetett arról, hogy Kárpátalja különösen veszélyben lévő nemzetrész? Mi a teendő ezzel kapcsolatban, mi várható?

– A Kárpát-medencei területek közül jelenleg valóban a kárpátaljai magyarok vannak a legnehezebb helyzetben, mind politikai, mind gazdasági szempontból. Ukrajna keleti részén háború dúl, az országban gazdasági válság van, és mindennek tetejébe az ukrán vezetés olyan intézkedések sorát fogadja el, amely súlyosan csorbítja az országban élő nemzeti kisebbségek jogait. Bár ezek legtöbbször az oroszok ellen irányulnak, a kárpátaljai magyarok ugyanúgy megszenvedik ezeket. Az oktatási törvény körüli huzavona – amely gyakorlatilag elvenné a jogot a magyaroktól és minden más kisebbségtől, hogy anyanyelvükön tanulhassanak – hónapok óta tart, és bátran jelenthetjük ki, hogy Magyarország a leghangosabb szószóló a nemzeti kisebbségek, elsősorban a kárpátaljai magyarok jogainak védelmében.

A magyar külgazdasági és külügyminisztérium az elmúlt hetekben és hónapokban számtalanszor közölte, hogy Magyarország Ukrajnának minden NATO- és EU-integrációs törekvését gátolni fogja mindaddig, amíg ez az ügy nem rendeződik. A nemrég megalakult új magyar kormány már a legelső ülésén memorandumot fogadott el a kárpátaljai magyarság védelmében, június második felében pedig összeül a szintén Magyarország által javasolt kormányközi munkacsoport az ukrán oktatási törvény kérdésének rendezése céljából. A Nemzetpolitikai Államtitkárság szintén fokozott figyelmet szentel Kárpátaljára: a többi nemzetrésznél is meglévő támogatásokon túl külön bérkiegészítésben részesítjük a kárpátaljai magyar pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat, egyházi munkát végzőket, illetve csak Kárpátalja esetében van külön a területért felelős kormánybiztosság. Azt hiszem, mindezekből jól látszik, milyen kiemelt figyelmet kap ez a terület.

– A román szenátus elutasította a székelyföldi autonómiastatútumot. Mi a véleménye erről?

– Az autonómia kérdése rendkívül szenzitív ügy. A szomszédos országok vezetése általában már a szó hallatán felkapja a fejét, nem pozitív értelemben. Ez rendkívül sajnálatos, hisz azt jelzi, hogy a kérdéssel kapcsolatos előítéleteket a mai napig nem sikerült legyőzni és nem sikerült megérteni, hogy az autonómia nem jelent elszakadást, nem az utódállamok ellen irányul, csak a kisebbség megmaradását szolgálja. A kérdéssel kapcsolatban rendszeresen hangsúlyozzuk, hogy a területi autonómia egyáltalán nem példanélküli az európai országokban, sőt, Európa számos pontján találunk jól működő autonómiamodelleket, így Dél-Tirolban vagy a finnországi Åland-szigeteken. Magyarország Kormányának sosem volt célja, hogy Budapestről mondja meg, mi jó a külhoni magyaroknak, az autonómia milyen formája lenne alkalmas számukra, viszont ha egy közösségnek sikerül kidolgoznia egy olyan autonómia-koncepciót, amelyet társadalmi konszenzus övez, mi azt támogatni fogjuk.

– Évek óta sikeresek azok az elsősorban ösztöndíjakra vonatkozó pályázatok, amelyeket határon túli magyarok is igénybe vehetnek. Milyen pályázatok léteznek?

– Az elmúlt évek sikeres nemzetpolitikai programjai közül kiemelt helyen szerepelnek a világ magyarságát megszólító és összetartani célzó ösztöndíjprogramjaink. Minden évben több és több határon túli magyarnak adunk lehetőséget az anyaországi jelentkezők mellett, hogy a Kőrösi Csoma Sándor vagy a Petőfi Sándor Program keretében a diaszpórában és a szórvány területeken segítse az ottani magyarság megmaradását, a helyi közösségek épülését, a hagyományok, a magyar nyelv fennmaradását. Sok esetben vajdasági, felvidéki, vagy épp erdélyi fiatalok vállalkoznak arra, hogy tudásukat, képességeiket egy másik magyar lakta régióban kamatoztassák az ott élő honfitársak javára. Ezeken kívül a tematikus évek programjain keresztül szólítjuk meg a külhoni magyarokat, legyen szó óvodásokról, iskolásokról, fiatal vagy éppen családi vállalkozókról, akiknek évről évre biztosítunk pályázati és továbbképzési lehetőségeket. Az idei évben például a külhoni magyar családokra koncentrálunk. Van egy másik, kevésbé közismert kezdeményezésünk is, amelyet kifejezetten külhoni magyar fiataloknak szervezünk minden év őszi időszakában. Ez egy háromnapos konferencia, ahol lehetőséget teremtünk a kapcsolatépítésre, a régiók közötti hálózatok kialakítására.

– Az óvoda fejlesztési programról egy év eleji konferencián azt mondta, a „nagy bumm” 2018-2019-ben várható. Valamint azt is, hogy a szintén az egész Kárpát-medencére kiterjesztve szeretnék fejleszteni a védőnői hálózatot.

Milyen szolgáltatásokhoz szeretnék hozzájuttatni a határon túl élő magyarságot?

– A 2012–2015 között megszervezett tematikus éveink során minden magyar nyelven is oktató közoktatási intézménnyel felvettük a kapcsolatot; programjainkkal csaknem 20 ezer külhoni magyar diákot értünk el. A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program segítségével 38,65 milliárd forintból 150 új óvoda és bölcsőde épül és több mint 410 intézmény újul meg, bővül, illetve gazdagodik eszközökkel. De megemlíthetném azt is, hogy 2010 óta a Szülőföldön magyarul program keretében közel 38 milliárd forinttal támogattuk a gyermekeiknek magyar oktatási intézményt választó családokat.

A 2016/2017-es tanévre vonatkozóan csaknem 234 ezer diák számára nyújtottunk oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz támogatást. A kapcsolatok létrejöttek, támogatjuk a szülőket, épülnek és sorra kerülnek átadásra az új vagy felújított épületek. Munkánk gyümölcse tehát – az a cél, hogy több gyermek kezdjen el a külhonban magyar óvodába járni, és szülőföldjén szerezzen magyar oktatási nyelvű felsőoktatási intézményben diplomát – beérni látszik. 2018 a külhoni magyar családok éve programjának keretében megkezdtük a Kárpát-medencei védőnőhálózat kiépítésének lehetőségét feltérképezni, tavasszal valamennyi külhoni régióban a Magyar Védőnők Egyesületével közösen képzéseket szerveztünk gyermekegészségügyi prevenciós szakemberek számára. Szintén nagyon fontos, hogy az idei év. január 1-jétől az EMMI koordinációjában a külhoni magyarokra is kiterjesztettük az anyasági támogatást és a babakötvényt, azoknak az anyukáknak, családoknak pedig, akik ezt megigénylik, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kezdőcsomagot biztosít. Erre valószínűleg 2018 őszén kerül sor. Mindez csak néhány példa azok közül a programok és tervek közül, amelyek az idei évben még előttünk állnak, s amelyek reményeink szerint tovább erősítik a külhoni magyarságot és az egyetemes magyar nemzetet.