Madárbaráttá alakítják a Duna árterén a vezetéket

A középfeszültségű villanyvezetékek sokszor okozzák védett állatok, elsősorban nagyobb testű madarak sérülését, pusztulását. A madarak egyrészt a vezetéknek ütközve sérülhetnek, másrészt – és ez gyakoribb a középfeszültségű vezetékeken – az oszlopokra telepedve áramütést szenvedhetnek. A természetvédelmi szervek és az áramszolgáltatók már sok éve dolgoznak azon, hogy ezt a veszélyt csökkentsék, ennek érdekében szigetelőkkel, illetve kevésbé áramütés-veszélyes fejszerkezetekkel látták el az oszlopokat.

A védelem kialakítása folytatódik, erről hírlevelében számolt be a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. Mint írták, a Gemenci Tájegységben a töltéstől a Dunáig húzódik egy középfeszültségű vezeték, amely veszélyforrást jelentett a környéken költő védett madárfajok – rétisas, fekete gólya, barna kánya – egyedeire. Bár korábban már úgynevezett szigetelőpapucsokat helyeztek az oszlopokra, ez nem jelentette a legjobb megoldást.

Az igazgatóság részese egy nemzetközi pályázatnak, amelynek célja a Duna és ártere ökológiai folyosóként való megőrzése. Ez teremtette meg a vezetékszakasz átépítésének anyagi fedezetét. A munkálatok során a madarakra különösen veszélyes kereszt-tartókat cserélik ki olyan kialakítású tartókra, amelyekre a madarak kevésbé tudnak beülni, és még a nagyobb testű madarak sem tudják a szárnyaikkal zárni az áramkört. Azokon az oszlopokon, ahol ilyen átépítésre nincs lehetőség, burkolják a veszélyes vezetékeket, illetve hosszabb szigetelőket építenek be.

A projekt során a 3,5 kilométer hosszú vezetékszakaszon negyvennégy oszlopot építenek át. A munkálatokat az E.ON Dél-Dunántúli Áramhálózati Zrt. végzi a Gemenc Zrt.-vel egyeztetve. Mivel a közelben egy rétisas pár is költ, a munkavégzést két szakaszra kellett osztani, a fészek körüli védőzónán kívül már dolgozhatnak a szakemberek, viszont a 400 méteres védőzónában csak akkor tudják kicserélni a fejszerkezeteket, ha a fiókák már elég nagyok ahhoz, hogy az emberi zavarás ne okozhassa a költés meghiúsulását.

Nagy ragadozó

A rétisas a legnagyobb termetű ragadozó madár hazánkban, testmagassága meghaladhatja a 90 centimétert, széles, tompán végződő szárnyainak fesztávolsága pedig megközelítheti a 2,5 métert. Rendszerint alacsonyan száll a víz fölött, és a felszín közelében úszó halakat kapja el, vízimadarakat, kisebb emlősöket, nyulakat, sőt gyengébb őzgidát is zsákmányol. Állománya az élőhelyek csökkenése és a mérgezések miatt az 1970-es években Európában kritikus szintet ért el. Hazai állománya meghaladhatja a 250 párt, és évente több száz példány érkezik telelni a Baltikumból.