A fehér gólyák védelmébe mindenki bekapcsolódhat

Nagy Sándor már több mint harminc éve végez úttörő munkát a fehér gólyák védelmében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dombóvári Csoportja májusban fészekfoglalást, júniusban a gólyafiókák gyűrűzését, majd július első hetében a fiatal madarak számlálását végzi megyénkben.

A monitoring munkába bárki bekapcsolódhat, sokat segíthetnek a nem településeken lévő fészkek jelentésében. A felmérők az alábbi helyeken keresnek adatszolgáltatót:

Németkér, Gerjen, Dunaszentgyörgy, Pörböly, Alsónána, Szálka, Szedres, Ozora, Szárazd, Madocsa és Bölcske, de örülnének a megye bármely településéről jelentkező gólyabarát önkéntesnek. Az alábbi elérhetőségen tudnak tájékozódni a megyei gólyafészkekről: www.madarvarta.atw.hu, kapcsolat: [email protected].

A fiatal gólyák 3-4 év után, ivarérett korukban térnek vissza hazánkba. Átlagosan 3-6 tojást raknak, amelyből egy hónap után kelnek ki a fiókák, és közel két hónap szükséges ahhoz, hogy kirepüljenek. A májusi időjárás nagyon kritikus a gólyák szempontjából, az olyan, mint az idei, megtizedelheti az éppen kelő vagy néhány napos kicsiket. Ha a szülő nem ül felettük az esőben, a fiókák kihűlhetnek, ha viszont védelmezi a fiókáit, akkor nem tud élelem után menni. De a kánikula is szedheti az áldozatait június végén, ilyenkor a szülők szárnyaikkal „árnyékolnak”, hogy a fiókák ne kapjanak hőgutát. Elsősorban az időjárás, másodsorban a táplálékforrás folyamatossága befolyásolja az éves szaporulat alakulását. Különböző balesetek (pl. áram­ütés), valamint a hosszú út is megtizedeli a gólyalétszámot, hiszen számos veszély leselkedik rájuk, míg Dél-Afrikát elérik.

Dombóvárra az ezredfordulóig 10-14 pár érkezett minden tavasszal; fészek volt a Szigeterdőben, a templom párkányán, a gólyavárnál, a gimnázium kollégiumának, a posta, a mozi és a bank kéményének a tetején is. Ma már egyik helyen sem költ a gólya. Az állomány hasonló visszaesését tapasztalták a felmérők Báta, Bogyiszló, Pörböly térségében. Tapasztalatok szerint a madarak számának csökkenése az ár­terek lecsapolásával – amellyel csökken a táplálékforrás – és a műfészek nélkül felhelyezett fészekkosarak cseréjével indokolható. Az egykor idős fákon, majd a települések kéményein költő gólya hazánkban ma már 90-95 százalékban villanyoszlopokra rakja fészkét.

Nálunk 2002-ben volt a csúcs

Európában százhúszezer, hazánkban pedig megközelítőleg ötezer gólyapár él. Franciaországban és Hollandiában már egyáltalán nem tartanak számon fehér gólya egyedet, a világállomány

törzspopulációja hazánktól északabbra, Lengyelországban és a Kelet Európai síkság területén található. Tolna megyében az utóbbi harminc év adatai alapján 2002-ben költött a legtöbb fehér gólya, 193 pár, 2003-tól a megyei állomány folyamatosan csökken. A 2018. évi felmérés szerint már csak 114 pár költött megyénkben, országosan szerencsére nem ez a tendencia jellemző.