Térképekkel tüzeltek, amikor kórház lett a lengyeli kastély

A lengyeli Apponyi-kastély hányattatása – eltérően a többi magyarországi főúri rezidenciáétól – nem a háború után kezdődött, hanem még a háború előtt. Ma az Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakképző Iskola működik az épületben. A névadó gróf, az utolsó tulajdonos 1925-ben, felesége 1930-ban hunyt el. Saját gyerekük nem volt, fogadott fiukat az özvegy kifizette, mert léha, költekező életvitele miatt nem tartotta alkalmasnak az uradalom működtetésére, és mindent a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott. De a múzeum sem volt jó gazda.

A ritka növényeknek, köztük több mint száz különleges fának otthont adó kastélyparkot ellepte a gaz, az épület állaga romlott, az ötvenkét berendezett szoba bútorai, használati és dísztárgyai fogyatkozni kezdtek. Úgyhogy 1942-ben döntés született arról, hogy lebontják. Intarziás parkettáját – a korabeli iratok tanúsága szerint – a szekszárdi Vármegyeháza kapta volna meg. De elmaradt a bontás, mert közeledett a front, és az Országos Térképészeti Hivatal húsz vagonnyi térképanyagot ide menekített. Amikor továbbvonult a hadsereg, szovjet katonai kórházat létesítettek az épületben, és a térképekkel meg a térképtartó ládákkal tüzeltek. A maradék anyagot 1945 tavaszán visszaszállították Budapestre. Azt követően, a kitelepítéskor, német internáló tábornak használták a kastélyt, s végül a betelepülő székelyek döntöttek úgy, hogy legyen iskola.

A történtek, mint sok más Lengyellel kapcsolatos esemény megismerése, Bai Józsefnek köszönhető. Négy-öt éven keresztül kutatott a megyei levéltárban, átnézve a faluval kapcsolatos iratokat, 1728-1980-ig. A 83 éves férfi közéleti aktivitása még ma is példaértékű. Pedig, öt térdműtét után 1992-ben leszázalékolták, és elvileg visszavonult. (Előtte tanácselnökként és polgármesterként is dolgozott.) Most a száz éve született iskolaigazgató, Fodor János életével foglalkozik, akinek tanítványa és munkatársa, titkára is volt.

Ő tette naggyá a lengyeli iskolát – mondja. – Először a szakképzést bővítette ki, aztán szakközépiskolává fejlesztette. Amikor minden jól ment, hatszáz diákunk is járt ide. Most száz-egynéhány van. A régi eszközökből mezőgazdasági múzeumot rendezett be, aminek az utódai nem sok jelentőséget tulajdonítottak. Talán még a cséplőgép megvan, mert nehezen mozdítható. Neki köszönhető az is, hogy 1975-ben védetté nyilvánították a kastélyparkot, melyben két mamutfenyő is áll. Fodor 1953-tól, harminchárom éven keresztül, 1986-ig volt igazgató. Én 1954-től lettem a diákja. Amikor kezdtem, a többség öt hónapos képzésekre járt, baromfi-, szarvasmarha-, sertés-, lótenyésztő és méhész mester szakra. Akkoriban alakultak a téeszek, kellettek a munkákat irányító brigádvezetők. S ahogy erősödtek, már középvezetőkre is szükség volt.

Ilyen, kétéves képzésre jártam, növénytermesztő szakra. Aztán, 1963-tól mezőgazdasági gépészeti szak is indult, s a hetvenes évek elejétől, érettségit adó, mezőgazdasági szakközépiskola működött Lengyelen. Mert volt egy agilis igazgatónk.

Bai József szeretné, ha az iskoláért, s ezáltal a településért is oly’ sokat dolgozó Fodor János munkássága nem merülne feledésbe. Persze az övét is illene megőrizni, a huszonhárom kötetnyi helytörténeti írást, és a huszonnegyediket, amely csak egyetlen példányban létezik, de amelyben egy élet kutatómunkája benne van: Lengyel adattárát. Ötszáz oldal tárgyszerű, tényszerű falutörténet. Aki ért az ilyesmihez, az értékeli. Sokra.

Bai József feldolgozta a cigány holokauszt történetét is

Bai József 1956-ban végzett a lengyeli középiskolában, majd Palánkon szerzett mezőgazdasági technikusi oklevelet. Később Szekszárdon járt tanácsakadémiára. A meglehetősen elhanyagolt lengyeli kastélypark kertésze lett 1961-ben. Tanács­elnöknek 1967-ben nevezték ki. A közigazgatási összevonások után a kisvejkei központú közös tanács lengyeli kirendeltségvezetőjeként dolgozott, 1980-ig. Azt követően a mezőgazdasági középiskola személyzetise volt, 1990-ig. A rendszerváltáskor polgármesternek választották, de öt térdműtét után, két év elteltével visszavonulni kényszerült. Jelentős helytörténeti műveket írt, többek között Wosisnsky Mórról – aki öt évig volt lengyeli plébános –, a környék földesuráról, gróf Apponyi Sándorról, az Anna-forrás történetéről, a tűzoltó egyesületről, a hírhedtté vált, tizennégy áldozatot követelő lengyeli cigány holokausztról, és elkészítette a kastélypark fakatalógusát is.

Borítóképünkön Bai József látható, aki hosszú évek kutatómunkája után állította össze a Lengyel adattára című, ötszáz oldalas kötetet.