Egykor a budapesti Kossuth híd része volt

A híd tartószerkezetei rendben vannak. A beton kissé mohásodik, a fém kissé rozsdásodik, de statikai probléma nincs vele. A járószint ellenben ramaty állapotban van. A faszerkezet elkorhadt, karbantartás hosszú évtizedek óta nem történt. A széléről ellopkodták a pallókat, tüzelni, a közepére nem merészkedtek be: veszélyes egyensúlyozni a vékony acélgerendákon, 5-6 méterrel a víz fölött. De ha beindul a Sió-projekt, nemcsak a felül közlekedni próbálkozók lesznek életveszélyben, hanem azok is, akik alatta eleveznek. Mert a pallóknak így, szétrohadva is van súlyuk, s ha lepottyannak, embert ölhetnek.

A földhivatal nyilvántartási térképén nem is szerepel ez a híd. Jobbról-balról érkezik egy földút a Sióhoz, de a medervonal megszakítás nélküli. Eszerint a vízügyé lehet. Ezt a feltételezést cáfolja Beke Zsolt, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségének vezetője.

– Híd egy darab sincs a mi kezelésünkben, Tolna megyében – mondja. – A földhivatali nyilvántartást kell pontosítani, ha ez így szerepel. A hidak kezelője általában azonos a hozzá vezető út vagy vasút kezelőjével.

A jelentősebb vízfolyások, utak, hidak, vasutak tulajdonosa az állam, kezelője pedig a megfelelő szakcég: a vízügy, a közútkezelő, a MÁV. Az uzdi hídhoz viszont önkormányzati tulajdonú földút vezet. Tehát nem a közútkezelő cég a hunyó. Közigazgatásilag Sárszentlőrinchez tartozik Uzd. A sárszentlőrinci polgármester, Sátor Géza a helyet régóta ismeri, a helyzettel viszont csak most szembesült, merthogy októberben választották meg.

– Óvodásként, 1960-ban ott voltam a híd átadásán – emlékszik vissza. – Az akkori művelődésügyi miniszter, Benke Valéria jött le felavatni. A fapadló borítást a Táncsics Tsz a hetvenes-nyolcvanas években még javítgatta. De a tsz megszűnése után már senki nem nyúlt hozzá. Pedig történelmi jelentősége is van: a háború után ideiglenesen épített budapesti Kossuth híd egy eleme volt, ami idekerült. Nekem, frissen megválasztott polgármesterként még nem volt lehetőségem minden problémát számba venni. Azt tudom, hogy a költségvetésünk mínuszban van, tehát a legjobb szándék mellett sem tehetünk semmit. A felújítás is, a bontás is nagy falat lenne egy ilyen kis falunak. Legfeljebb jelezhetjük a járásnak és a megyének, hogy mi a helyzet. Főleg a Sió-projekt miatt érdemelne figyelmet a dolog, mert ez így tényleg életveszélyes.