Ennyi pénzből nem lehet cipőt készíteni

Az ortopédiai cipőt orvosi receptre készíti el az a gyártó, akinek ehhez megfelelő képzettsége és NEAK-szerződése van. (A NEAK, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, amit a köznyelvben tb-ként emlegetünk.) A bonyhádi Antal Boldizsárné több mint ötven éve foglalkozik ilyen lábbelik készítésével, és a szakmai érdekképviseletben is aktívan részt vesz. Sok a probléma ezen a területen, melyek közül kettőt kiemel: tíz éve változatlan árakon dolgoznak, és húsz éve nincs iskolai rendszerű képzés.

– Az utolsó ártárgyalás az ortopédcipő-gyártásról 2010-ben történt – mondja –, és azóta ugyanannyi betegtérítési díj, ugyanannyi tb-támogatás jár a cipőkért. Pedig ez idő alatt a bérminimum megduplázódott, az anyagárak 70–80 százalékkal emelkedtek. Úgyhogy sajnálattal ki kell jelentenünk, hogy ennyi pénzből már nem lehet normális cipőt csinálni.

A folyamatban résztvevők spórolnak, ahol tudnak. Magyar alapanyaggyártó nincs. A nagyker külföldről szerzi be a bőrt, a gumit, a műanyagot, olyan minőségben, ami még épphogy megfelel a követelményeknek. Betegnek gyógycipőt kiírni évente egyszer lehet. Tehát ha valakinek van téli, nyári és otthoni lábbelije, azoknak három évet ki kellene húzni, mire megkapja az újat. De gyenge anyagból egy évig sem marad cipő a cipő. Pláne, ha nem is megfelelően képzett a készítője.

– Iskolai rendszerben történő képzés húsz éve nincs – mutat rá Antalné –, pedig ez egy komoly, nagy tudást igénylő szakma. Egy cipész, 5–6 év gyakorlat után válik jó ortopéd cipésszé. Ez kézműipari technológia, minden művelethez érteni kell. Lényegesen nagyobb tudás szükséges hozzá, mint a nagyüzemi gyártásnál, a futószalag melletti részfeladatok elvégzéséhez. Most folynak az egyeztetések a betegszervezetekkel egyetértésben, hogy változtassunk a helyzeten. A teljesítőképességünk határán vagyunk. Néhányan már hitelt vettek fel, hogy ki tudják fizetni a dolgozóikat és a beszállítóikat. Közös célunk, hogy a beteg járni tudjon, és ezáltal az életminősége javuljon. De ehhez a mi körülményeink rendezésére is szükség van. Biztatóak a jelek a rendezést illetően. Erről már ifj. Rozsnyai Sándor, az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének elnöke tájékoztat.

– Folyamatosak az egyeztetések – mondja – a cipőkészítési árakról és a képzésről is. Köztudott, hogy a mai fiatalok sztárok vagy celebek szeretnének lenni, és nem cipészek. De mióta hiányszakmává vált ez a mesterség, tapasztalható némi érdeklődés iránta, mert emelkedtek a bérek. Csak nem az ortopéd cipészeknél, akik tíz éve fixált hatósági árakon dolgoznak.

Létkérdés, hogy ezen változtassunk. A képzés is változik, eddig csak néhány kolléga próbált tanfolyam jellegű oktatást szervezni, hogy legyen utánpótlás. Csekély eredménnyel. Ám most a szakképzés egésze megújul, és szeptemberben már annak megfelelően indul a tanév. A cipőkészítők és az ortopédiai cipészek tananyagát is átdolgozzák, korszerűsítik. Bízunk abban, hogy az új struktúra új lendületet ad a szakmának.

Jelenleg is folynak a tárgyalások

A közelmúltban tájékoztatták az ortopédcipő-készítőket a tárgyalások állásáról. A levelet szerkesztőségünkhöz is eljuttatták; ebből idézünk: „Október elején Kásler Miklós, Palkovics Imre és Varga Mihály miniszter uraknak jeleztük azokat a legsürgetőbb problémákat, melyek szerintünk prioritást élveznek. … Az állam intézkedései alapján 2010 óta 118 százalékkal nőtt a garantált bérminimum. … A kormányzat a gyógyító-megelőző kassza emelésével komoly erőforrásokat fordított az egészségügyi szakemberek megtartására. A bér mellett az euró árfolyama is komoly költségtényező, ez 2010-ben 275,4 volt, jelenleg 329,9 forint. Az ortopédcipő-ellátásban az államilag szabályozott árak 2010 óta nem változtak. A költségek emelkedése és a közfinanszírozott árak változatlansága miatt mára fenntarthatatlan helyzet alakult ki.”