A legtöbb gyereknek nincs szüksége külön fejlesztésre

A hatvanas évektől folyamatosan vizsgálták a leendő első osztályosokat, hogy alkalmasak-e arra, hogy tartósabban figyeljenek, megfelelő-e a szókincsük, az alkalmazkodó képességük, a testi érettségük. Korábban az óvónők, óvodavezetők és a szülők közösen döntötték el, hogy a kisgyermek elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szintet. Az idei évtől az Oktatási Hivatalnál kérelmezhették a szülők a hatodik évüket betöltő gyermekük esetében a tankötelezettség kezdési időpontjának módosítását. Király Gabriella klinikai szakpszichológus, a Tolna Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója elmondta, az Oktatási Hivatal minden kérdéses esetben a szakszolgálat munkatársainak a véleményét kérte ki.

A kérdés persze az, valójában mit is jelent, hogy egy hat­éves körüli kisgyermek iskolaérett? Azok a készségek, technikák, melyek az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükségesek, megvannak-e a gyermeknél. Mentálisan, pszichésen, szociálisan alkalmas-e arra, hogy közösségben éljen, tud-e beilleszkedni, tartósabban figyelni, arra is, ami kevésbé érdekli, tud-e hosszabb távon egy helyben ülni? Milyenek az emlékezeti funkciói, az időbeli tájékozottsága, napszakokat, évszakokat meg tudja-e különböztetni? A beszédkészsége, szókincse mennyire fejlett? – sorolta az elvárásokat Király Gabriella.

Összességében három területet vizsgálnak a hozzáértők, az értelmi fejlettséget, a pszichés, szociális fejlettséget és a testi érettséget.

Hazánkban szinte folyamatos kapaszkodót kap a szülő, hiszen a gyermeket születése után egészen az óvodáskorig a védőnők rendszeresen látogatják, majd 3 és 5 éves korban a logopédus is megvizsgálja, az óvodában pedig tudatos fejlesztő és játékos programokkal készítik fel a kicsiket az iskolára.

Egyik hamarabb érik, mint a másik

Király Gabriella hangsúlyozta, a gyermekek nem egyformán érnek be, mint az almák a fán, van, amelyik már szép piros, van, amelyik később lesz az, de a későn érők is éppolyan finomak lesznek. A legtöbb gyermeknél nincs szükség külön fejlesztésre. Viszont sokat változtak a szülők elvárásai is az elmúlt évtizedekben, míg régen az volt a cél, minél előbb menjen iskolába a gyerek, úgy tizenöt éve pedig inkább az az elvárásuk, hogy minél tovább maradjon az óvodában. A kérdésre, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyre több az úgynevezett hiperaktív, túlmozgásos kisgyermek, a pszichológus azt mondta, nincs egyértelmű válasz rá, de biztos, hogy szerepet játszanak benne a társadalmi, kulturális változások. Az internet, az okostelefon, a tévé, a sok információs csatorna leköti a figyelmüket, ahelyett, hogy játszanának, mozognának a szabadban. Természetesen a családi háttér is szerepet kap a gyermek mindenfajta viselkedési problémájának megértésében.