A hely történetét kötetekbe, gyűjteményekbe rendezte

Szerencsére sok településen vannak olyan személyek – többnyire nyugdíjas pedagógusok –, akik helytörténet-kutatással és publikálással, hagyományápolással, népművészeti, iskolatörténeti, ipartörténeti gyűjtemények létrehozásával foglalkoznak. Tamásiban Deák Istvánné volt a helytörténet és a honismeret leglelkesebb aktivistája, évtizedeken keresztül. A nyolcvanéves asszony ma már nem a legjobb egészségi állapotban van, de gyűjtő és ismeretterjesztő munkájának köszönhetően valami elindult a városban, és könyvek, helytörténeti kiállítások formájában maradandóvá vált. Több emléktábla elhelyezése is neki köszönhető. S persze az, hogy felnőtt egy nemzedék, amely fontosnak tartja a hagyományápolást.

Helytörténeti szakkört már a hetvenes években működtetett, honismereti előadásokat szervezett. Sokáig dolgozott a 2-es iskolában; igazgatóhelyettesként ment nyugdíjba 1994-ben. Kutató és gyűjtő tevékenységét azonban nem fejezte be, még sokáig folytatta, máig tagja a helytörténeti alapítvány kuratóriumának. (Az alapítványt az a Könnyü László támogatta – egészen haláláig –, aki képgyűjteményét a városra hagyta – s ez alapozta meg a helyi galériát –, és akinek a nevét felvette a tamási könyvtár.)

Deákné nagy érdeme, hogy a korábban szanaszét lévő dolgokat összegereblyézte. A helytörténeti publikációkat kötetekbe szerkesztette, a Koppányvölgye népviseletét, népművészeti tárgyait lehozta a padlásokról és kiállította. Csakúgy, mint az ipartörténeti, szőlészeti, borászati emlékeket.

Foglalkozott a jeles elődökkel is: Farkas Pál nótáriussal, aki a saját korának krónikásaként ügyködött, és Papp István esperessel, aki ásatásokat is végzett a környéken. (Kevéssé ismert, hogy a környéken római kori leletekre is bukkantak.) Érdeklődött, és mások érdeklődését is felkeltette a szakrális emlékek iránt. A templomkert Mária-szobrának felújításáért, és a Rozália-kápolna múltjának feltárásáért is sokat tett.

Díszpolgár lett

Deák Istvánné 1939-ben született. Dombóváron végzett tanítóképzőt 1958-ban, és Ozorán kezdett dolgozni. A rácvölgyi iskolába (Tamási településrésze) 1960-ban került, aztán a tamási 1-es, majd a 2-es iskolába. Onnan ment nyugdíjba 1994-ben, mint igazgatóhelyettes. A hetvenes évek elején történelem szakos diplomát szerzett Pécsen. Helytörténeti szakkört vezetett, gyűjtőmunkát végzett, honismereti rendezvényeket szervezett. Kiállításokat hozott tető alá, először az úttörőházban, aztán a volt bíróság épületében. Munkásságáért díszpolgári címet kapott tavaly Tamásiban.

Borítóképünkön: Deák Istvánné