Készíthetünk lecsót, főzhetjük a lekvárt

Nincs a télnek elvetendő gyümölcse, így szól a régi közmondás, és mint tudjuk, e mondások mind-mind a népi bölcsesség átörökítői. Ez jutott eszembe, amikor a piacot járva az ember szinte tobzódik a sok friss finomságban. Az árakat látva megállapíthatjuk, elkezdődött a lecsó szezonja. Lekvárból ugyan idén alig készül a kevés gyümölcs és a magas árak miatt, de kárpótolhat bennünket még a szilva és az alma. Nemcsak pénzt takaríthat meg, de egészségesebben is táplálkozhat az, aki időt szán a befőzésre, savanyúság, lekvár vagy szörp készítésére. A piacon az ember most kedvére válogathat a zöldségekből.

Mutasd az éléskamrádat, és megmondom, milyen háziasszony vagy – mondták a nagyanyáink. Aztán eltelt pár évtized, valahogyan kiment a divatból a házi lekvár vagy a szörp készítése. A családanyák egy része azt mondja, nincs ideje ezzel pepecselni. Minek bajlódjon vele, amikor a boltban is meg lehet vásárolni.

A jobb minőségű dzsemek, befőttek drágák, és az ember nem tudja, milyen tartósítószereket tettek bele. Kellett néhány „élelmiszer-botrányos” év, hogy ismét divatba jöjjön az a nézet, hogy az a legegészségesebb étel, amit az ember maga készít. Aki már egyszer is befőzött, az tudja, milyen jó érzés ősszel vagy télen elővenni a kamrából a nyár ízeit őrző üvegeket.

A szekszárdi Kollár Attila tornatanár, ennek ellenére szívesen készít a családjának – immár évek óta – befőttet, lekvárt, lecsót, szörpöt, sőt idén megpróbálkozott az aszalással is.

– Van egy kis kertünk, ami ott megterem, abból teszünk el télire – mondta a háromgyermekes apuka. – A meggy­ből, ribizliből nemcsak lekvár, de szörp is készült. Igyekszem minimális tartósítószert használni, a befőtteket dunsztolom, úgy konzerválom. A két nagylányom is sokat segít, felcímkézzük, szépen díszítjük az üvegeket.

Mindenkinek van egy jó receptje, amit a mamájától, édesanyjától örökölt. Az abban álló cukormennyiség ugyan nem szigorú törvény, csökkenthető, de mivel a cukor nemcsak édesít, hanem konzervál is, ha kevesebbet használunk belőle, akkor növelni kell a gőzölési időt vagy a tartósítószer mennyiségét. Konzerválószerként a szalicilt vagy a benzoesavas nátriumot szokták alkalmazni, az egészségre egyik sem ártalmas. Aki idegenkedik tőlük, az ne keverje el az egész befőzendő mennyiséggel, hanem csak a gyümölcs tetejére tegye, amit felbontáskor el lehet távolítani.

Érdemes az aszalást is kipróbálni, még drága gép sem kell hozzá. Egy tiszta ruhán a felaprított gyümölcsöt, zöldséget, gyógynövényt tegyük ki a napra, egy tüllel letakarva, hogy a legyek, por ne férjen hozzá. Az aszalást addig kell folytatni, amíg a gyümölcsök víztartalma húsz-huszonkét százalékra, a zöldségeké hét-nyolc százalékra csökken. Ez két-három nap alatt következik be, de a fűszernövények levelei akár néhány óra alatt megszáradnak. Az aszalványokat hűvös, száraz helyen tárolhatjuk tüll, vászon vagy papírzacskóban.

Legalább ilyen egyszerű a lecsó elkészítése télre. Paprikával, paradicsommal, hagymával ugyanúgy készítjük el a lecsót, ahogy a szezonban, annyi különbséggel, hogy nem teszünk bele tojást, rizst vagy szalonnát. A forró, kész lecsót üvegekbe töltjük, száraz dunsztba tesszük egy napra.

Szilvából, almából még lehet lekvár

Sárgabarackból idén csak kevesen készítenek lekvárt, hiszen aranyáron mérik kilóját, már ha egyáltalán találkozik vele az ember a piacon. Őszibarackból több van, de ennek az ára sem megy ötszáz forint alá. Szilvából, almából lesz bőven, ígérik a termelők. Mindkettőből lehet lekvárt, kompótot, sőt gyümölcslevet is készíteni. Érdemes a szilvalekvár elkészítésével is megpróbálkozni. Nem bonyolult, de nagyon finom. A legegyszerűbben így készíthető el: a magozott gyümölcsöt cukorral meghintve néhány órán át állni hagyjuk, majd utána – ha gyorsabban szeretnénk elkészíteni a lekvárt – a kimagozott szilvát azonnal felforraljuk, majd cukorral, illetve befőzőcukorral még egyszer meghintve újra forraljuk, és húsz perc főzést követően üvegekbe töltjük. Az üvegeket újságpapírba tekerve, takaróval leborítva dunsztoljuk.