Sár József a trópusi esőerdők egzotikus ízeltlábúit viszi körbe

Trópusi ízeltlábúak serege lepte el Tolna megye több települését. Az inváziónak ráadásul még nincs vége, több újabb helyszín számíthat ezerlábúak, pókok, skorpiók és rovarok megjelenésére.

Megijedni természetesen nem kell. Ezek az általában nemszeretem lények Sár József drávaszabolcsi múzeumából származnak és szállítható dobozban, üvegfal mögé zárva, már preparált állapotban tekinthetők meg, akár kellemes borzongás közepette. A Pécs közeléből érkezett entomológus, azaz rovarkutató a megye több községében tartott és tart majd előadást főleg gyermekekből álló közönségnek. Sár József egyébként félig-meddig Tolna megyeinek is vallhatja magát, hiszen dobosként tagja a bonyhádi Kovács Gábor vezette Kárikittyom AntiCeleb ORchestra nevű formációnak.

– Elsősorban a délkeleti, illetve atlantikus, azaz brazíliai esőerdőkből származnak a gyűjtemény ízeltlábúi – adott tájékoztatást. – Egy részüket cserével szereztem be, de akad köztük számos olyan példány is, melyet brazíliai expedícióim alkalmával gyűjtöttem. Bár a kutató számára valamennyi rovar egyformán fontos, mégis van kedvencem, ráadásul a hazai faunából. A remetebogárról van szó. A trópusi rovarok közül a Dél-Amerikában található óriáscincér a listavezető számomra. Ez Földünk legnagyobb bogara, elérheti a húsz centiméteres hosszúságot is. Sajnos nem volt szerencsém hozzá Brazíliában, mert a fokozott gyűjtés miatt egyre ritkábban tűnik fel. Még nem adtam fel ezt a találkozást, hiszen szándékomban áll ismét ebbe az országba utazni. Nem utolsó sorban azért is, hogy szeretve tisztelt elődöm, Molnár Gábor emlékére táblát helyezzek el Santarém városában.

Az ízeltlábúak egy része, alapvetően a skorpiók és a pókok néhány faja, veszélyes az emberre. Bizonyos hangyafajokkal sem célszerű közelebbi kapcsolatba kerülni. A négy centiméteres bullet ant, vagyis puskagolyóhangya szúrása olyan, mintha az emberbe lövedék csapódna. Sár József Brazíliában az aprócska tűzhangyák csípéseivel ismerkedett meg.

– Mintha elevenen égtem volna – érzékeltette a nem éppen kellemes élményt.

Elsősorban az emlős állatok között manapság egyre több a veszélyeztetett. – Hetedik éve végzek felméréseket külsősként a Duna-Dráva Nemzeti Park számára – válaszolt Sár József. – Azt nyugtáztam, hogy vannak igen meggyérült fajok. Nem találkoztam a például már említett remetebogárral. Ez az élőhely megszűnésének, avagy megváltozásának következménye. Egy rovarfajt kiirtani azért nem lehet. A csótány, a hangya minden erőteljes emberi küzdelem ellenére időről időre visszatér otthonainkba. Ebből élnek a rovarirtó vállalkozások.

Nincs ellenfele a márványpoloskának

Megyénkben is sok embertársunkat zavarja a kellemetlen szagú márványpoloska. Nem olyan régen jelent meg ezen a tájon. Mit lehet tenni ellene?

– Az egyéni védekezésen túl gyakorlatilag semmit – mondta a rovarkutató. – Úgynevezett invazív faj, nem őshonos nálunk, az általános felmelegedés hozta erre a vidékre. Miután mifelénk még nincs természetese ellensége, meglehetősen elszaporodott. Ami nemcsak a komoly mezőgazdasági károk miatt baj, hanem azért is, mert kiszorítja az itteni, őshonos poloskákat.