Emlékezetében tartja Bíró Lőrinc fafaragót a két falu

A megyei értékké nyilvánított Bíró Lőrinc népi iparművész, fafaragó Bukovinában, Hadikfalván született 1921. január 24-én, szegény családban. Édesanyja ápolgatta, nevelgette, mert ács édesapjának dolgoznia kellett. Hatan voltak testvérek, és már kicsi gyerekkora óta dolgozott: akkoriban nem mindenki kapott pénzt a munkájáért, inkább élelemmel fizettek. Családjának 1945-ben el kellett hagynia szülőföldjét, és nálunk, Tolna megyében telepedtek le. Bíró Lőrinc előtte három évvel, 1942-ben, huszonegy évesen nősült meg először, a házasságában két leánygyermeke született. Egyikük, Bíró Jolán, aki édesapja fafaragásait összegyűjtötte, és állandó kiállításon mutatja be saját harci családi házuk termében.

– Édesanyám harmincnyolc évesen, fiatalon hunyt el. Bíró Lőrincnek pedig én vagyok az egyik kislánya. Pásztorember volt, nagyon szerette az állatokat, állatgondozóként élte az életét, és a génjeiben hordozta a fa szeretetét. 1977-ben kezdett el faragni. Egész életét végigkísérte a székelyek tisztasága. Nagyon szerették Kisdorogon, később Murgán, ahol élt. Egészségileg már rossz állapotban volt, szinte tehetetlen, amikor hozzám került. Együtt költöztünk Harcra, az utolsó éveiben itt volt velem. Nyolcvannégy évesen hunyt el. A második házasságából egy fiú­gyermek született – mondta lapunknak Bíró Jolán.

Bíró Lőrincért a szentmisét a kisdorogi katolikus templomban vasárnap délelőtt tartották. A lelki üdvéért imádkoztak, majd a kisdorogi temetőbe, az általa elkészített kopjafához mentek, amelyet a háborúban eltűnt katonák emlékére faragott, örökségül hátrahagyva az utókornak. 2006-ban a munkáiból állandó kiállítás nyílt Harcon, a tárlaton Potápi Árpád János államtitkár mondott ünnepi beszédet, aki a tízéves jubileumon is részt vett.

Bíró Lőrinc lánya, Bíró Jolán népdalénekes, grafikus és meseíró. Kisdorogon született, szövő és vasúti szakképesítést szerzett, dolgozott a vasútnál, biztosítónál. 2010 óta tagja a Kétyi Bukovinai Székelykörnek, 2014 óta a Szekszárdi Székelykörnek. 2009 óta a Vöröskereszthez, 2012 óta pedig a harci közhasznú értékmegőrző egyesülethez is tartozik. A harci Rozmaring dalkör vezetőjeként, tagjaként, szólistaként számos elismerést kapott, többek közt: Népek tánca, népek zenéje vetélkedőn ezüst minősítés (2013), ugyanitt kiemelt arany minősítés (2014), és a megyei nyugdíjas érdekszövetség díszoklevele (2014). 2019-ben Róza-díjat nyert Győrben. Arra tette fel az életét, hogy támogassa és ápolja a művészetet és a székely hagyományokat.

– Édesapám is nagyon szeretett énekelni. Az ő emlékének a gondozása, munkáinak becs­ben tartása a legfontosabb a számomra. Megérdemli, hogy megtartsuk őt az emlékezetünkben. A mai napig fáj az elvesztése – mondta.