Az elszigeteltségtől szenvednek elsődlegesen a legidősebbek

A járvány idején fokozottan előtérbe kerültek az idősek gondozásával kapcsolatos kérdések. A fertőzéstől való megóvásuk természetesen az elsődleges cél, azonban a lelki egyensúlyuk megőrzése – amely elkerülhetetlenül visszahathat a fizikai egészségükre is – a jelenlegi helyzetben nagyon fontos.

Talán kicsit könnyebb helyzetben van az az idős ember, aki nem egyedül él, hanem családban vagy a társával, mint az, akinek már meghalt a házastársa, vagy a gyermekei, unokái messze élnek tőle. Ilyenkor a közvetlen környezet, szomszédok, ismerősök segíthetnek.

– A házunkban, a harmadik emeleten él egy kedves idős házaspár, ahol úgy tűnik, a férfi az aktívabb és időről időre ő szokott elmenni a közeli üzletbe. A bácsikával szoktunk szót váltani, mondta a szekszárdi Kovács Ildikó. Amiben tudunk, segítünk nekik, színes újságokat, olvasnivalókat teszünk az ajtajuk elé, megkérdezzük, miben segíthetünk, ásványvizet például rendszeresen viszünk nekik egy-egy zsugorral.

Molnár Péterné, Rózsika néni 75 éves, egy bonyhádi háromemeletes társasházban lakik egyedül. A férje már hat éve elhunyt, a fia Ausztriában dolgozik, a családja is kint él. A veszélyhelyzet miatt hónapokig nem találkoztak, ezt a legnehezebb elviselni. A gyerekek éppen miatta nem jönnek, nem akarják, hogy óhatatlanul is megfertőzzék. Naponta beszélnek egymással telefonon. Rózsika néni elmondta, minden nap kimozdul otthonról, ha mást nem is, néhány zsemlét vagy tejet vesz, hogy legyen oka kicsit mászkálni. Fizikailag jól érzi magát, így igényli is a mozgást. Természetesen minden előírást betart, szájmaszkot, sőt kesztyűt is húz, otthon pedig mindjárt átöltözik, kezet mos. Lelkileg viszont nagyon megviselt, ahogy ő fogalmazott. Bántja, hogy a szerettei messze vannak tőle, a szomszédasszonyon kívül – aki szintén hasonló korú és egyedül él – nem nyitja rá senki az ajtót. Rejtvényfejtéssel, tévézéssel tölti az időt. Sokszor gondol arra, mi lenne vele, ha rosszul lenne, ha megbetegedne, vajon kihez fordulhatna, ki ápolná?! Rózsika néni elmondta, nagyon várja a védőoltást, úgy érzi, az megváltás lesz a számára, hiszen akkor újból jöhetnének hozzá a szerettei.

Békeidőben, vagyis a vírus előtt Bátaszéken nagy hagyománya volt az úgynevezett idősek napközi otthonának, mondta Hódi Katalin, a gondozási központ vezetője. A nappali ellátáshoz tartozik a szociális étkeztetés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és idősek klubja. Az idősek be- illetve haza szállítást ingyenesen biztosította eddig az önkormányzat. Az idősek klubja most nem üzemel, pedig itt szinte a hét minden napján színes programok várták az időseket, mindez nagyon hiányzik most nekik. Aki egyedül él, azzal telefonon tartják a kapcsolatot és ha kell, viszik vérvételre, orvoshoz, kiváltják a receptjeiket. A veszélyhelyzet alatt nagyobb lett az igény a házi segítségnyújtásra, illetve a jelzőrend­szerrel ellátott szolgáltatásra, mondta Hódi Katalin.

Az idősek nagyon várják már a védőoltást, melytől remélik, visszaállhat majd az életük a régi, megszokott ritmusra.

A falvakban élőknek könnyebb

Azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik városban élnek, idősek és magányosak, mert a gyermekeik vagy külföldön dolgoznak, vagy másik megyében. Falvakban, kisebb településeken az emberek jobban ismerik egymást, így tudják, ki az, aki egyedül él, kinek milyen betegsége van, mondta korábban Molnár István, Alsónyék polgármestere. Helyben az önkormányzati dolgozók közül néhányan és civilek is segítik azokat, akik erre rászorulnak, gyógyszert váltanak ki, bevásárolnak, vagy éppen elkísérik az érintettet orvoshoz vagy ügyet intézni.