A családfenntartó szerepen túl is van feladatuk az apukáknak

Janó Attila szekszárdi édesapa. Legidősebb gyermekük tizennyolc éves, annak idején egy péntekről szombatra virradó éjszaka született.

– Emlékszem, hogy a feleségemnek délután már voltak fájdalmai, de még tett-vett otthon. Este, a kedvenc filmje után bevittem a kórházba, ahol elvégeztek rajta néhány vizsgálatot, majd nekem azt mondták, nyugodtan menjek haza, mert nem biztos, hogy bármi is történik. Ezután körülbelül éjjel két óra után hívott Vali, hogy viszik a műtőbe. Máté fiam császármetszéssel jött a világra, később megmutatták nekem… csoda volt, és ma is az. Miután hazamentünk a kórházból, egy hetet voltam velük otthon. A fürdetés mindig az én feladatom volt, én szerettem volna csinálni. Ez elég sokáig mind a négy gyermekünknél megmaradt, szokássá vált. Vali szeretett volna egyedül „boldogulni”, de természetesen voltak időszakok, főleg az első hónapokban, amikor a nagyszülők segítségét, tanácsait igencsak igénybe vettük – mondta Janó Attila.

Máté fiát még három testvére követte. Édesapjuk fontosnak tartja a jelenlétet minden olyan élethelyzetben, amikor szükség van rá. A feleségével mindig közösen döntenek a jelentős, családot érintő kérdésekben.

– Van, amiben én sokkal engedékenyebb vagyok. Fontosnak tartom, hogy jó példát mutassak, miként kell tisztelni egy nőt, azzal, ahogy Valival beszélek. Aztán fontos, hogy lássák, hogy minden reggel dolgozni megyek, ez az élet rendje, és így helyes. Az előforduló problémák megbeszélését, a bocsánatkéréseket szintén kell, szükséges, hogy lássák. A nagyszülők iránti tiszteletet és az ő támogatásukat ugyancsak fontosnak tartom – tette hozzá.

A gyerekeivel töltött idő a munkája miatt az esti órákra és hétvégékre korlátozódik. Reggel azonban nem indul el úgy otthonról, hogy ne ölelné és puszilná meg őket, méghozzá azzal az érzéssel, milyen jó neki, hogy minden reggel öt embertől tud elköszönni, és minden este ők várják haza.

– Nagyon fiatalon, huszonhárom évesen lettem édesapa, mert úgy éreztem, hogy szükségem van családra, saját családra.

Apának lenni egy fontos támpont a gyermek életében, egy kikötőhöz tudnám hasonlítani, ami ott van szilárdan mindig, akkor is, ha szélcsend van, és akkor is, ha hatalmas a vihar. Apák napján én is elérzékenyülök. Nagyon büszke vagyok, hogy négy gyermekem van. Mindegyik különleges és hatalmas ajándék számunkra. Apának lenni az életet jelenti. Apának lenni jutalom – mondta.

– Az első gyermek érkezése, a családdá válás krízishelyzetnek tekinthető, belerázódni a feladatokba igen nehézkes. Miért nem alszik, miért nem eszik? És számos egyéb kérdés merül fel a friss szülőkben. Az az optimális, ha mindketten úgy lépnek ebbe a helyzetbe, hogy részt akarnak vállalni, így ki tudnak alakítani egy mindannyiuk számára élhető rendszert – mondta Krajnyákné Csorba Fanni viselkedéselemző. Az első napok sokszor az anyából is félelmet váltanak ki, hiszen embert próbáló egy törékeny apróságról gondoskodni. A szakember szerint érdemes együtt próbálkozni. – Maximum nevetünk egy nagyot, és ezt apának is át kell élni, így válhat ő is egyre magabiztosabbá.

Eljön ugyanis az a pillanat, amikor egyedül marad a gyermekével. Az első időkben a szoptatáson kívül minden teendőt el tud végezni – tette hozzá. A kötődés már csecsemőkorban kialakul.

A kisbabák, de sokszor a felnőttek is nyűgösebbek a nap végére, ebbe a feszült helyzetbe csöppen bele az édesapa. Leginkább tőle függ, mennyire hajlandó részt vállalni.

Minden esetben idő kell, hogy a családi rendszer összeálljon. Minden újabb gyermek érkezésekor szétesik a rendszer, abból egy egészen újat kell kreálni – hangsúlyozta a viselkedéselemző.

A nők igazi hősök

Egy névtelenséget kérő édesapa lapunknak elmondta, mindkét párja szüléseit nehezen élte meg, és a nők igazi hősök, hogy ezt vállalják. – Szét akartam tépni a dokit, mert hagyták a nejemet tíz órán át vajúdni, én pedig tehetetlenül álltam mellette. Ezután vitték császározni. Járványveszélyben pedig „batyus” szülésünk volt. Csak beadtam az asszonyt, és ketten jöttek ki a kórházból. Mindkét gyermekem kiskorú. Kiveszem a részemet a házimunkából, mosogatok is, szívesen főzök, ugyanúgy én is felkelek hajnalban, és mindenben segítem a páromat – mondta.