Egyre drágább ajándékot adnak a szülők végzős gyermeküknek

A konfliktusok elsősorban a szülők között alakulnak ki, méghozzá időnként a közösségi oldalak csoportjaiban, ahol arról megy a vita, hogy mi legyen a tanároknak és a gyerekeknek szánt búcsúajándék és mekkora legyen az értéke.

Régen még az sem volt divat, hogy ajándékokat kapnak, mostanában viszont az is előfordul, hogy az ötletek között wellnesshétvége is szerepel. Sokan nem gondolnak bele, hogy a tanárokból egyrészt egy ekkora ajándék kellemetlen érzést is kiválthat, nem is várja el, illetve akárhány főre oszlik el az ajándék árának összege, nem minden szülő tudja kifizetni a maga részét. A gyerekek pedig úgy versengenek egymás között, hogy ki mit kap ballagásra, mintha szülinapjuk lenne.

– Közel az ötvenhez már három gyerekemet is ballagtattam, így már van tapasztalatom a búcsúajándékokat illetően – osztotta meg véleményét egy szekszárdi édesanya, aki szerint komoly veszekedések alakulnak ki az ajándékok miatt. – Úgy látom, hogy egyre nagyobbat és drágábbat szeretne adni a tanároknak egy-egy osztály szülői közössége, mert különben úgy érzik, nem fejezik ki a hálájukat eléggé. Esetleg attól félnek, hogy azt gondolják majd, nincs miből adni.

– Szerintem mindenki hálás a tanároknak, akik annyit dolgoztak a gyerekekért, ehhez azonban nincs szükség hatalmas adakozásokra, bőven elég lenne egy virág, egy könyv, egy csokoládé. Ehelyett már a ballagás előtt több hónappal veszekedés alakul ki, azt sugallva a többiek felé, hogy akik nem akarnak elég nagyot adni, nem is szeretik eléggé a gyereküket. Biztos vagyok benne, hogy a pedagógusoknak ez kellemetlen, szerintem üdvös két lábbal állni a valóság talaján.

A szülők egyébként nemcsak a tanárok, hanem a gyerekek ajándéka miatt is képesek túlzásokba esni. „Az én gyerekeim csak utalványokat kaptak. Biztos, hogy jobban esett volna nekik egy autó vagy nyaralás, de ekkora költségbe verni magunkat teljesen szükségtelen” – mondta el véleményét Vida Mária tolnai édesanya.

Megkérdeztük: Mi a vélemény a drága búcsúajándékokról?

Pfeifer Viktória: – Öt éve ballagtam középiskolából, és többet számított nekem, hogy összeültünk egy családi ebédre, elszórakoztattuk egymást. Nem kaptam nagyobb ajándékokat, csak virágot, és aki úgy gondolta, adott egy kisebb összeget. Nem az érték számít, de a pénz segített a szakmámban elindulni. Fodrásznak tanultam és jól jött a támogatás.

Nyúl Dorottya: – Szerintem sokkal egyszerűbb és személyesebb ajándékokat kellene adni a pedagógusoknak. Az én tanáraim is jobban értékelték azokat, amik emlékeztették az osztállyal átélt dolgokra. Én a ballagásomra élményt kaptam, a szüleim segítettek eljutni bizonyos nyaralásokra. Ezen kívül tudják, hogy az édességet szeretem.

Horváth János: – Történelmet tanítottam felső tagozatosoknak. Ballagáskor sosem vártam el sem a szülőktől, sem a gyerekektől, hogy drága ajándékokat adjanak. Sokkal többet ért, ha kézzel készült, személyes apróságokat kaptam. Az én lelkemnek az emlékek esnek jól, ha később ránézek, és eszembe jut, hogy milyen kedves tanítványaim voltak.

Borítóképünk: Ballagás a szekszárdi Dienes iskolában. A legtöbb szülő természetesen tudja, hol a határ