Megtartották az első zománcgyári konferenciát és kiállítást

A konferenciát Filóné Ferencz Ibolya a város polgármestere nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, minden bonyhádi polgárnak van kötődése valamilyen formában a helyi zománcgyárhoz, ami több, mint száz éve szerves részét képezi a város lakóinak. Ezt követően dr. Farkas István Gergő, a múzeum igazgatójának köszöntőjéből kiderült, az első zománcgyári konferenciának tervezik a folytatását, ugyanis fontosnak tartják felhívni a figyelmet a helyi értékekre.

A gyár kialakulásának történetéről Gábor Zsolt, muzeológus, a kiállítás kurátora tartott történelmi előadást, amelyből kiderült, hogy 1909 óta működik, és “Magyar zománcárú és fémárugyár” néven jegyezték be a jelenlegi telephelyén. A közel hatvan fővel dolgozó üzem első sikereit (kiállítási aranyérmet és nemzetközi hírnevet) 1926-ban a zománctábla-gyártás hozta meg. Eleinte külföldi mestereket hívtak a gyárba, ugyanis az ő receptúráikkal dolgoztak, és ezek titkosak voltak.

– A gyárlátogatás során megnéztük a sajtoló- és a táblakészítő üzemet, a zománcozást. Ezek a táblák különböző technikákkal készülnek, például szitanyomással és sablontechnikával. Ezeket meg is tekinthettük, majd alkalmunk nyílt végig nézni egy edény gyártási folyamatát is. A konferencián az egykori munkatársak közül részt vett Steib György, aki harminckilenc éven át dolgozott a gyárban, és két könyvet is írt róla, valamint Stekly Zsuzsa iparművész is, aki egykor dekoratőrként erősítette a kollektívát. A délután folyamán az ideiglenes tárlat bemutatására került sor – mondta a kiállítás kurátora.

Ezen a tárlaton a zománcgyárban készült termékek, köztük edények, vázák, táblák és Stekly Gyula, valamint lánya, Stekly Zsuzsa zománcműves képei, dísztárgyai is láthatók. A gyárban előbbi 1946-tól 1977-ig dolgozott művezetőként, majd dekortervezői feladatokat látott el. Lánya, Stekly Zsuzsa szintén dekoratőrként tevékenykedett. 

– Az alapvető feladataimon túl az akkori gyárigazgató kérésére készítettem dísztárgyakat zománcból, amelyeket a partnereknek ajándékoztak. Mindegyikből csak egy-egy darab van, és tudni kell, hogy teljesen szabadkezet kaptam ezeknek az elkészítésében. Van olyan váza, amelyet a gyárban készített porszívó vázából alakítottam ki, de készült váza az úgynevezett paraszttálnak nevezett edényből is – emlékezett vissza Stekly Zsuzsa.