Evangélikus lelkész a kormányhivatalban

– Sokféle megtéréstörténetről lehet hallani, de az önéhez hasonló nincs. Merthogy az Istenhez való közeledést egy szobafestőnek köszönheti. 

– Az a szobafestő az édesapám volt – mondja Jámborné Szabados Regina lelkész –, aki szakoktatóként dolgozott Szekszárdon, és a tanulóival elvállalta a nyolcvanas évek végén az evangélikus templom belső festését. Eleve evangélikusok voltunk, engem H. Németh István keresztelt, akinek az édesapja, Németh Gyula alapította a szekszárdi gyülekezetet 1908-ban. Tehát nem a nulláról indultunk, de, hogy igazán közel kerültünk a közösséghez, az ennek a munkának volt köszönhető. 

– Onnantól kezdve egyenes volt az útja a szószékig? 

– Középiskolás koromban nagy hatással volt rám az akkori lelkész, Hafenscher Károly életpéldája, hivatástudata. Elvégeztem a teológiát, sokat foglalkoztam egyháztörténettel, s abban is volt némi szerepem, hogy a tolnai gimnázium 1994-ben felvette Sztárai Mihály nevét. Folytattam külföldön is tanulmányokat, elvégeztem az államigazgatási főiskolát, több településen szolgáltam, mielőtt a mai helyemre kerültem. 

– S ez a mai hely, a mai helyzete megint csak kuriózum, merthogy főállásban szekszárdi kormányhivatali dolgozó, s amellett, Tolnán élő, de Tamásiban szolgáló lelkész. Működik ez a dolog ilyen módon? 

– Nagyon jól működik. Kormányablak-ügyintéző vagyok hétköznap Szekszárdon, 2013-tól, vasárnap pedig istentiszteletet tartok Tamásiban, 2016-tól. Nálunk az a hétvégi családi program. Egy kicsi gyülekezet van ott, mely nem képes eltartani egy lelkészt. De szeretetteljesek, igyekvők, segítőkészek. Persze én is segítem őket, ha kell, eligazodni a közigazgatás rejtelmeiben, mellettük állok a hitemmel, az istenszeretetemmel, vagy vigaszt nyújtva az élet megpróbáltatásai közepette. S mindemellett elkezdtem a jogi egyetemet, most vagyok másodéves levelező hallgató. 

– Erre miért van szüksége? 

– Minden megszerzett tudásnak van értelme és haszna. Az egyházat és a híveket is szolgálhatom általa. 

– Itt a pünkösd. Mi az üzenete ennek az ünnepnek a mai ember számára? 

– Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonissza költőnőnek van egy verse, mely arról szól, hogy egyszer egy kisfiú elmegy az édesanyjával a templomba. A színes üvegablakokon emberi alakok láthatók. Kik ezek édesanyám? – kérdezi a kisfiú. Ők a keresztények – válaszolja az édesanyja. Másnap a hittanórán a tanító néni megkérdezi a gyerekeket, meg tudnák-e mondani, kik azok a keresztények. A kisfiú így válaszol: „A keresztények olyan emberek, akiken átsüt a nap.” Pünkösd a kereszténység legfontosabb ünnepei közé tartozik. A Szentlélek eljövetele. A reménység, a megértés, az egymásra találás ünnepe. Arra hív, hogy értékeinkkel egymást kiegészítve, gazdagabbá tegyük a másik ember életét. A Szentlélek ma is munkálkodik az életünkben azért, hogy egységet, békességet és rendet teremthessünk a világban. Hogy olyan emberek lehessünk, akiken átsüt a nap. 

Az egyház humán referense is volt

Jámborné Szabados Regina 1973-ban született Szekszárdon. Tolnán nőtt fel, ott érettségizett a Földvári Mihály Gimnáziumban, 1990-ben. Teológiai végzettséget 1996-ban szerzett Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Ezt követően egy évet Németországban tanult, majd lelkésszé avatták. Két évig Pécsen látott el szolgálatot, közben elkezdte az államigazgatási főiskolát, ahol 2000-ben szerzett igazgatásszervezői diplomát. Egy évi szekszárdi lelkipásztori munka után ismét kiment Németországba, és az ottani evangélikus egyház struktúráját tanulmányozta. Aztán fél évig bonyhádi, egy évig györkönyi lelkészként tevékenykedett, majd a fővárosba került, az egyház központi irodájába, mint humán referens, 2006-ig. Férjhez ment, gyereke született, majd az államigazgatásban helyezkedett el: 2011-től Budapesten, 2013-tól Szekszárdon. Emellett Tamásiban lelkész 2016 óta.