A Szekszárdi Magasiskola hagyományt teremtett

– Amilyen rosszul indult szervezés szempontjából a tábor, végül olyan jól sikerült. A tábor előtti héten ugyanis Zalán Tibor tanár, a nyitónap előtt közvetlenül pedig Szvoren Edina tanárnő is beteget jelentett – mesélte Liebhauser János, a megyei könyvtár igazgatója a Szekszárdi Magasiskola idei előzményeiről.

– Úgy tűnt, idén nem lesz semmi, elmarad a tábor, de a bajtársias segítőkészség végül megmentette – fogalmazott a szervező. A kiesett kurzusvezetők helyére első szóra jött és egész hétre maradt Márton László író, az első két napra Ágoston Zoltán a Jelenkor főszerkesztője, ugyanígy Szolláth Dávid irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki maga ajánlotta, hogy jön és csatlakozott az utolsó napokra. Mindezt úgy, hogy a szeminárium résztvevői ebből semmit nem éreztek.

– Ez egy komoly visszajelzése az elmúlt tíz év munkájának, amely hitelt ad a Szekszárdi Magasiskolának – vélte Liebhauser János, aki a nyilvános programokról is beszélt lapunknak. Mint mondta, sokféle tematikájú esemény zajlott az elmúlt napokban, amelyek közül nehéz bármit is kiemelni.

A legnagyobb érdeklődést szerinte talán nem csak itt, Szekszárdon, hanem a magyar irodalmi közéletben az váltotta ki, hogy két Margó-díjas, vagyis a legjobb elsőkönyves fiatal magyar szerzőnek járó díjjal elismert fiatal, Harag Anita és Halász Rita is eljött a programra. Ők korábban táborozóként vettek részt a Magasiskolában, immár díjazott íróként tértek vissza.

Izgalmas beszélgetésnek lehettek résztvevői az érdeklődők Károlyi Csabával, az Élet és Irodalom irodalmi főszerkesztő-helyettesével és Ágoston Zoltánnal, a Jelenkor főszerkesztőjével, akik együtt mutatták be a folyóirat nyári, júliusi-augusztusi különszámát.

Egészen más oldalát is megvillantotta Cserna-Szabó András Mészöly-díjas író és Darida Benedek író, akik amellett, hogy egy jó hangulatú beszélgetés folytattak Liebhauser Jánossal, az est zárásaként vetrecét, vagyis erdélyi ragut főztek, amelyben visszaköszöntek a régi magyar konyha ízei. A bográcsban készült csülök nagy sikert aratott a táborlakók és a vendégek körében egyaránt.

A hét nyilvános eseményei közül kiemelkedett a péntek esti záró program, amely méltó befejezése volt a tíz éve induló, ám a járványügyi korlátozások miatt egyelőre 9. alkalommal megrendezett Szekszárdi Magasiskolának. A hét Gacsályi József költő-tanár verseiből készült irodalmi műsorral zárult, a költeményeket Boglári Tamás színművész adta elő.

Hagyományt teremtettek
Liebhauser János a Magasiskola jelentőségét abban látja, hogy itt barátságok, tartós kapcsolatok alakulnak ki. Mint mondta, korábbi tanítványaik is visszajelezték, hogy mennyire fontos számukra az a kapcsolati háló, amely összeköti az itt résztvevő embereket. „Mint látjuk, ezek a barátságok segítenek a bajban is” – mutatott rá.

Az elmúlt tíz évre visszatekintve szerinte joggal mondható, hogy a Szekszárdi Magasiskola hagyományt teremtett, amely úgy tűnik, egyformán fontos minden résztvevőnek, támogatónak. A résztvevőktől befolyó díj mellett ugyanis a Magyar Művészeti Akadémia, Szekszárd városa, a Szépírók Társasága és a szervező PAD irodalmi folyóirat finanszírozása is szükséges ahhoz, hogy évről-évre meg tudják rendezni a programot, amely a remények szerint jövőre folytatódik.