Jó embereket kell nevelni, mert a jó ember jó dolgokat hoz létre

– Ki nevelje a gyereket: a szülő vagy a tanár?
– Az oktatás és a nevelés lényege – hangsúlyozta Felföldi László pécsi püspök –, hogy a családoknak segítünk. Minden tanár a saját tudását, képességeit hozza. Jó, ha egy iskolában sokféle pedagógus van, különböző karizmákkal, s a gyerek az ő hatásukra keresheti és találhatja meg a saját életének lényegi elemeit, kincseit, és indulhat el a maga útján.

– Manapság a szülők egy része szeretné átpasszolni a gyereknevelést az iskolának, mert ők nem érnek rá, hajtják a pénzt, élni, bulizni akarnak…
– Az anya és az apa feladatát, kötelességét a Földön senki nem vállalhatja át.

– Tekinthető erkölcsi kérdésnek az, hogy némelyek lazán veszik a szülői szerepet?
– A nevelés nemcsak erkölcs. Az erkölcs fontos dolog, ám az ember életének csupán egy parányi része. A nevelés az alap, s tulajdonképpen az erkölcsöt ráépítjük az emberre, aki nevelve van. Attól, hogy valaki erkölcsös még lehet roppant rossz ember. Nekünk jó embereket kell nevelnünk, mert a jó ember jó dolgokat hoz létre a maga környezetében. Errefelé kell terelgetnünk a gyerekeket, és ebben kell segítenünk a szülők munkáját.

– Csökken a hitgyakorló családok száma, sőt, egyes publikációk szerint ma már egész Európa hitetlen, missziós területté vált…
– Valójában az ember valamilyen mértékben mindig missziós terület. Amikor sokan jártak templomba, a családok akkor is várták, hogy segítse őket az uralkodó, a falu, az egyház. Most meg kell találnunk ebben a megváltozott világban a küldetésünket! Megváltoztak a kapcsolatok, megváltozott az emberi élet, az értékrend, s újra kell gondolnunk a tennivalóinkat!

– Hol lesz az egyház helye az új időkben? Régen a pápa volt a legfőbb úr, királyok hódoltak neki, s az európai országokban nagy befolyással bírt a katolikus papság. Most be kell tagozódni, a politikai-társadalmi rendszer valamelyik szintjére?
– A legtöbb pápa hál’ Istennek nem úrként viselkedett, hanem megmaradt szolgának. Felelősséggel szolgálva az embereket, a közösségeket. Egy édesapa szolgálja a családot, akkor is, ha ő a családfő. Az iskola, a pedagógus szolgálja a gyerekek ügyét, hogy az életük értéke megjelenjen, jelen legyen.

– Az online oktatásról mi a véleménye?
– A technikai fejlődés hihetetlen gazdagságot hozott az iskolákban és az élet más területein is. Természetesen élni kell vele. De a személyes találkozás, a személyes kapcsolat semmivel nem pótolható. Így aztán előnye és veszélye is van a technikai haladásnak. Nem az oktatásban indult az online élet, hanem az emberek, a gyerekek között, amibe aztán belépett az iskola is. Új, aktuális feladatokat róva a tanárokra és a tanulókra egyaránt.

– Más aktualitások is vannak: járvány, háború, aszály. Hogyan kell mindehhez viszonyulni a keresztény európai embernek?
– Először is hálát kell adnunk, mert eddig, hosszú évtizedeken keresztül béke honolt ezen a tájon. A problémák most kipattantak, s nekünk azt kell nézni, hogy az adott helyzetben hogyan tudunk békében, szeretetben, egymást erősítve, segítve élni.

– A szarvasi lelkész, Tessedik Sámuel mondta annakidején, hogy „A rossz évek a legjobb tanító évek.”. Ön szerint is?
– A rossz, a szenvedés mindig kihozza az emberből, a közösségből, a társadalomból a legrosszabbat, de a legjobbat is. Megmutatkozik, hogy valójában ki kicsoda.

– Miért van az, hogy generációról-generációra elkövetjük ugyanazokat a hibákat? Például háborúzunk. Miért van csillapíthatatlan szerzésvágy az emberben?
– Azért, mert abban a tévhitben él, mert azt sulykolták belé, hogy az anyagi fejlődés a fejlődés. Holott tudjuk, hogy ha egy család gazdag, egyáltalán nem biztos, hogy boldog is. S ha egy család egyszerűségben, szegénységben él, nem biztos, hogy boldogtalan. Úgyhogy megszületett egy torzó, ami miatt a fejlődés, mint fogalom óvatosan használandó, mert veszélyeket rejt.

– Mindezek ismeretében hogyan kell nevelni a mai ifjúságot?
– Életre. Egy olyan életre, melynek a konkrét mibenlétét ma még nem tudjuk, mégis fel kell készülnünk, fel kell készítenünk a felnövekvő nemzedéket rá. Nincs ember, aki megmondhatná, hogy milyen körülmények várnak ránk Európában, Magyarországon, Tolna megyében tíz-húsz év múlva. A hozzáállás azonban elsajátítható. S ennek a lényege, hogy ha el is esnénk, újra és újra tudni kell felállni, aztán tovább menni. Jó emberré lenni, jó embernek maradni, történjék bármi! Ez a dolgunk.

Tolnán 1954-ben indult a középiskolai képzés. Az intézmény 1960-ban vette fel Földvári Mihály nevét, aki szekszárdi születésű publicista volt, és a Tanácsköztársaság idején írásaival támogatta a rendszert. A rendszerváltás után szükségessé vált a névváltoztatás. A gimnázium 1994-ben Szárai Mihály evangélikus lelkész-író nevét vette fel. Újabb névváltoztatás történt, amikor, 2016-ban állami fenntartásúból egyházi fenntartásúvá vált, a pécsi püspökséghez került a középiskola. Azóta viseli Szent István nevét. Az igazgató Novothné Bán Erzsébet. Óraadókkal együtt 33 tanárral és 290 tanulóval kezdték el ezt a tanévet.

Püspöki út
Felföldi László 1961-ben született Geszteréden (Szabolcs megye). Pappá 1986-ban szentelték Egerben, püspökké 2020 novemberében nevezte ki Ferenc pápa. Pécsi szolgálati helyét 2021 januárjában foglalta el. Előtte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke és nyíregyházi plébános volt.