A békéért imádkoztak a hősök emlékművénél

A friss virágok a sírokon, és az imbolygó gyertyaláng is az elhunytakra emlékeztet. Az Il Silenzio hangjai és Németh Judit által elmondott vers után Petkó Tamás plébános emlékezett az elhunyt katonákra, mondott értük imát. 

Az ukrán-orosz háború, Koszovó, Szerbia, Észak- és Dél-Korea, és a még sok értelmetlen halálgyár láttán – mondta - úgy tűnik, mintha még sok az ittenihez hasonló hősi sírkertet szeretne a világ. Mert az emberek nem tudják, nem akarják, vagy nem merik megszeretni a békét. Mi most csak imádkozunk azokért az emberekért, akik hősök lettek, életüket adták a honért. De a békéért is kell imádkozni, sőt, tenni is. Legfontosabb, hogy saját szívünkben, a családban, a városban is megteremtsük a nyugalmat. 

Hiszen, ha az emberek haragszanak, még ha nem is vassal, tűzfegyverekkel, de háborgó lelkükkel bántják egymást, az már maga a békétlenség, a háborúhoz, értelmetlen halálhoz húzó örvény. Ezért az kell, hogy bennünk legyen béke, a családunkban, a városunkban, a közgyűlésben. Mi, akik itt élünk Szekszárdon, ezt tehetjük a békéért. És imádkozzunk az államfőkért, hogy legyen eszük, és tudják megtenni azt, amit meg kell tenni a békéért, tudjanak lemondani, jó döntéseket hozni az emberekért.

Most nem csak az itt nyugvó katonákért imádkozunk – folytatta – hiszen sok-sok barátunk, rokonunk, ismerősünk, van itt örökre ebben a temetőben meg sok másik sírkertben, értük is mondunk imát. 
Puskaporos világban élünk, mondta Gyurkovics János, Szekszárd alpolgármestere is. Mégis bízunk abban, folytatta, hogy nem a hősi sírok száma gyarapszik a jövőben, hanem hamar béke lesz. A politikusok tudomásul veszik, hogy az erőszak nem vezet jó irányba, s a béke megteremtése lesz legfontosabb feladatuk.  

A délutáni megemlékezés végén a résztvevők mécseseket gyújtottak, s apró lobogó lángok világítottak a hősök tiszteletére állított emlékmű körül.