Úgy jó, ha szép, és még hasznot is hoz a madár

Több díjat nyert a paksi tenyésztő, Ha­nol János a nagydorogi kisállat-kiállításon a múlt hét végén. Népes sereglettel érkezett a megmérettetésre, dísz­madarakat, díszbaromfikat és galambokat is vitt. – A szüleimnél rengeteg baromfi és galamb volt – idézi fel a kezdeteket –, beleszülettem és megszerettem a velük való foglalkozást. Körülbelül húsz éve járok kiállításokra. Ez arra is jó, hogy megmutassuk a saját madarainkat, meg arra is, hogy körbenézzünk, ki, mivel jelenik meg. 

Ha megtetszik valami újdonság, például érdekesebb csibék, veszek belőlük. Az érdekességek iránt érdeklődő tenyésztő általában maga is rendelkezik érdekességekkel. Kiállításokon is ritkán látható díszbaromfi, Ha­nol János egyik kedvence a holland törpekacsa. Időjárásra nem érzékeny, jól viseli a telet, viszont tavasszal figyelni kell, hová rakja a tojásait, mert szeret kalandozni. Jellemzője még, hogy főleg reggelenként nagyon lármás. 

A tenyésztő az atomerőműben dolgozik, mint karbantartó, s amellett minden idejét a madarászkodásnak szenteli. Ahány szárnyas, annyiféle a feladat, főleg költési időszakban. Hangsúlyozza, hogy az anyagiak sem lehetnek mellékesek; díszmadarat csak a szépségükért tartani kész ráfizetés. Ő tojást, csibét és felnevelt baromfit is ad el, hogy meglegyen a pénzbeli egyensúly. – A piac hullámzó – mutat rá –, van, amikor keresik a tojást, keresik a tyúkot, van, amikor a nyakamon marad. 

Volt olyan év, amikor karácsonyra meghagytam ötvenöt kakast, és napok alatt elment, máskor meg alig vittek el párat. Mindenki tudja, hogy a háznál nevelt baromfi jobb, mint amit a szupermarketben kínálnak, mert az sose látott kukoricát, mégis rizikós az értékesítés. A kezdő tenyésztők is jó, ha felkészülnek erre. Foglalkozni kell a megtérüléssel. Szét kell nézni, és számolni kell, mert van például olyan galamb, amelyik nagyon szép, de csak két fiókát nevel évente, és van olyan, amelyik húsz–harminc fiatalt is lead. Úgy jó a hobbi, ha nem ráfizetéses.