Negyed évszázada segíti, támogatja a rászorulókat

Idén 25 éves a tamási karitász csoport, amely immár negyedszázada folyamatosan segíti, támogatja a város hátrányos helyzetű családjait, rászoruló lakosait a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász kötelékében. Jóformán a kezdetek óta tevékenykedik a jótékonysági csoportban Fellinger Károlyné, a Tamási Caritas Egyesület idén leköszönő elnöke, akit a Katolikus Püspöki Konferencia és a Katolikus Szeretetszolgálat által alapított "Szent Erzsébet rózsája" díj mintájára azonos néven létrehozott helyi elismerést vehette át a csoport működésének 25. évfordulójára szervezett ünnepségen. – Nem is tudtam méltóképpen megköszönni, úgy elérzékenyültem a díj átvátelekor – fogalmazott érezhetően még mindig meghatottan a jótékonysági egyesület volt elnöke, akit egyebek mellett jótékonysági munkájának történetéről is kérdeztünk.

– Eleinte informális csoportként működött a 2007-ben egyesületté alakult helyi karitász, engem először városvezetőként vendégnek hívtak meg, de annyira megtetszett a tevékenység, hogy köztük maradtam, és ahol lehetett, segítettem a munkát –  emlékezett vissza csatlakozására a jószolgálati csoport volt elnöke, akit 2000-től választottak vezetőjükké. De hogyan fonódott össze az élete a jótékonysággal, élete korábbi szakaszában volt-e valami előzménye az effajta munkának – kérdeztük Fellinger Károlynét. 

– Nagyapám egyfajta példakép számomra, aki mindig jóságos volt, nagyon sok segítséget nyújtott másoknak, akár kenyér, akár álláshely kellett. Ötven évvel ezelőtt, 1972-ben kezdetem meg a közszolgálatot Nagykónyiban, polgármesteri hivatalnál, vagyis ahogy akkor hívták a községi tanácsnál dolgozni, ahol igazgatási előadóként a szociális ügyek tartoztak hozzám. Már ekkor is nagyon sok nehéz helyzetben élővel találkoztam és mindig a megoldásokat kerestem a problémáikra, próbáltam segíteni az embereken – fogalmazott. 

Később megismerte Teréz anya és Böjte Csaba atya tevékenységét, amelyek – mint mondta – mindig megfogták. – A hit és szeretet, a szociális érzékenység végigvonult az életemen, emellett a család és a közösség játszott mindig kiemelt szerepet – hangsúlyozta. Ez vezette, akkor is, amikor polgármesterként indult a kilencvenes évek derekán a választásokon és egy cikluson keresztül irányította a várost.

Ahogy a családban korábban is öröklődött a segítőkészség generációról generációra, így történt ez a saját gyermekeivel, unokáival is. Fia az emberek megsegítésére esküdött fel, ma a tamási mentőállomás vezetője, aki sokat segít a betegeknek, míg lánya a kormányhivatalnál dolgozik. Mindketten támogatják édesanyjuk jótékonysági munkáját. Az unokák is ebben nőttek fel, akik mára már nagyobbak és bár vidéken tanulnak, ha ráérnek, ők is örömmel vesznek részt a helyi karitász életében. Fellinger Károlyné úgy érzi, sikerült ezt a fajta empátiát átörökíteni, nekik is tovább adni. 

A tamási karitász élén eltöltött hosszú idő után idén adta át a stafétát utódjának. Az utóbbi időben ugyanis rájött, hogy fizikailag már nem tud annyit dolgozni, mint korábban. – Elmúltam 74 éves, valamikor hátra kell lépni egy lépést – fogalmazott. Mint mondta, ehhez az is kellett, hogy találjon olyan beállítottságú, érzelmű személyt, mint Tolnainé Kelemen Beátát, aki továbbviszi a feladatokat. Így immár nem vezetőként, de továbbra is aktívan részt vesz az egyesület munkájában.

– Visszatekintve az eddigi évekre elmondhatom, hogy mindig nagyon munkás életet éltem, sokféle tevékenységet végeztem, de minden este önvizsgálatot is tartottam. Mindig is szerettem volna esténként nyugodtan a tükörbe nézni és lepihenni. Úgy gondolom, ezt sikerült megvalósítanom, ami nagyon jó érzés. Elmondhatom, hogy a napi egy jócselekedet szinte minden alkalommal meg volt. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ember értelmes, tartalmas életet éljen – összegezte ars poeticáját.