A közösségük biztonságáért vállalják az önkéntes szolgálatot

A Tolna megyei Polgárőr Szervezetek Szövetsége Tisztújító közgyűlésén Széles Jánost a küldöttek újabb öt évre választották meg az elnöküknek. Az eseményen az elöljárói és a társ­szervezetek vezetői is elismeréssel szóltak az eddigi munkájáról.

A kényeskedők, a szépelgők, s persze akik még nem hallották őt a közönség előtt felszólalni, gyakran fölszisszennek és tanácstalanul néznek egymásra azokban a percekben. Aztán rendre kiderül, hogy a gyakran nyers szavai nyomán sem dől össze a világ, csupán egy perc alatt érthetővé teszi a gondolatait. Széles Jánossal, a régi-új elnökkel mi is beszélgettünk. 

– A dunaföldvári szervezetünknek én voltam az alapítója, de önkormányzati képviselői megbízatásom miatt nem tölthetem be azt a tisztséget, mert nem lehetek annak a civil szervezetnek a vezetője, amelyet az önkormányzat támogatással lát el. Ezért mondtam le a vezetéséről, mert az ilyenből nem szabad presztízs­kérdést csinálni. 

– Ön arról is híres, hogy kőkeményen megmondja a véleményét, és villámgyorsan tud dönteni mindenben... 

– Hatvanhárom éves vagyok, ezért hozzám már a régész, és nem is az orvos jár. Nem szégyen a józan paraszti ésszel gondolkodni. A magánéletemben a mezőgazdaságból élő ember vagyok, mert „parasztizálok”. Büszkén vállalom, hogy ha egyszer valamire kimondom, hogy „kék”, mert annak látom, akkor azt később sem változtatom meg senki kedvéért. Persze az ember csinál butaságot, és az első gondolat nem biztos, hogy jó döntést hoz, de nekem a legtöbbször mégiscsak bejön. Amikor valamiről úgy látom, hogy az úgy „gömbölyű” és tisztességes (és erre teszem a hangsúlyt), akkor azt bárkivel szemben is végigviszem. 

– Ön szerint kinek való a polgárőrség? 

– Szerintem ha ezt valaki nagyon komolyan veszi, akkor abból a hivatása születik meg. Attól azért ódzkodok, hogy ezt mindenki akként élje meg. Nekem nagyon tetszik, amikor valaki az életkorától függetlenül (pláne amikor egy tizennyolc-tizenkilenc éves kisasszony vagy egy srác) akar közénk állni, mert ingyen akar tenni a közösségért. Neki biztosan van elhivatottsága, ami manapság egy nagy kincs. 

– A Tolna megyei polgárőrök átlagéletkoráról mit tudna elmondani? 

– Az bizony hatvan év, amivel azt hiszem, hogy nem sok jót mondtam. Egy annyi idős emberrel semmi baj, hiszen mindent jól el tud végezni. Fiatalok is jönnek közénk, de hetven év fölöttiek is vannak még a sorainkban, akikben még él az öntudat, valamint a közösségért végzendő munka szándéka. 

A fiataloknak sokat kell segíteni, hogy ezeknek az értékeknek a megszerzése a céljukká váljon. Meg kell tanulniuk, hogy nem a közösségi oldalak zárt világa a legfontosabb a világon, hanem vannak élő közösségek, az iskola, vagy a település, ahol élnek. És vannak olyan emberek, akik ezért tenni akarnak, hogy élhetőbbek legyenek. Na, ez a polgárőrség! 

– Mi tartotta itt Dunaföldváron? 

– A szakmám, mert húsboltos voltam, az összes felmenőm itt élt, és a feleségem is idevaló. Miért menjek el, mikor ez egy csodás település?! Én úgy érzem, hogy a világ egyik legszebb helye a mi városunk. 

Dr. Kuti István rendőr ezredes Dunaföldvár, majd Paks, jelenleg Tamási rendőrkapitánya, elismerésben részesült a Dunaföldvári Polgárőrség legutóbbi közgyűlésén a szervezet a harmincéves jubileumának alkalmából. Tőle azt is megtudtuk, hogy szövetségesnek tekinti a polgárőröket. Kuti István elmondta: 

– Dunaföldvári származású vagyok, a családom, a gyökereim és ez a város a hatalmas folyóval, a Dunával tart itt engem ebben a régióban. 

– Az ország egyik legfontosabb testületének jelentős beosztású parancsnokaként miért tartja fontosnak a polgárőrséggel való kapcsolatot? 

– A rendőrség a maga kötöttségeivel teszi a dolgát. Az állampolgárokkal való közvetlenebb kapcsolatot viszont ők a rendvédelem első civil arcaként tudják fenntartani. Azt hiszem, hogy össze kell fognunk a lakosságért, akiért mindketten dolgozunk. Ők önként és dalolva, s persze sokszor sírva is. Éppen ezért fel kell karolnunk őket, hogy hitet és erőt adjunk neki a munkájukhoz. 

– Vannak, akik szinte nem is tudják értékelni a szervezet ezen értékeit! 

– Persze, hiszen nem ismerik a szervezetüket, legfeljebb azt látják, hogy mostanában ki vannak „stafírozva”, de azt vagy elfelejtették, vagy nem is hallottak róla, hogy a kezdetekben a saját autójukkal és a ruházatukban látták el ezeket a feladataikat, mint például a megyei parancsnok, a Széles úr. 

Harminc évről beszélünk, ami már több, mint egy emberöltő. Akkor, a rendszerváltás környékén kétségtelenül volt egy közbiztonsági deficit az országban. Ők már akkor megérezték, hogy a saját vagyonuk megőrzése közben a közösségével is azt teszik. 

A különböző településeken élő és tenni vágyó emberek fogtak össze ezekért a célokért. Ebből alakult ki az országos szervezet. Mára már egységessé váltak, ami megjelenik a ruházatukban és a jelvényeikben is. Tíz éve, hogy a törvény felruházta őket azzal a kizárólagossággal, amivel a rendőrségen kívül a közrend érdekében ők folytathatnak legális járőrszolgálatot. 

– Húsz év múlva is szükség lehet rájuk? 

– Szeretném azt hinni, hogy nem, mert az már a mennyország, vagy a Kánaán lenne, de reálisan nézve a harmincat is garantálhatom, mert szükség lesz rájuk, a társadalom erejére. 

Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestereként is tagja maradt a testületnek, amelytől a harmincadik évforduló alkalmából elismerést vehetett át. Úgy véli a települési elöljáró, hogy hosszú távon is nélkülözhetetlen ez a szervezet. A polgármester elmondta lapunknak: 

– Az édesapán annak idején azt mondta, hogy „kisfiam, mindig arra lesz időd, amire szakítasz”! Elhatároztam, hogy ezt is fogom csinálni, ezért mindig szakítok időt erre a feladatra is. 

– A jövőre nézve mit mondana el? 

– Nézzük meg az eltelt harminc esztendőt! Vajon szüksége van a társadalomnak erre a civil önvédelmi szervezetre? A válasz: igen! Kell legyen egy önkontrollja is, ami az önkéntesség alapján is kimondja, hogy legyen rend és szervezettség a településeken, a megvalósításáért pedig tenni fog a rendelkezésére álló eszközökkel. Nem egy erőszakszervezetre gondolok, hanem arra, hogy a polgárőrség milyen feladatokat oldott meg az elmúlt időszakban. 

Például említem, amikor kihirdették a Covid miatti veszélyhelyzetet 2020-ból. Összehívtam a civil szervezetek vezetőit megbeszélni a ránk váró feladatokat. Elsőként a polgárőrökkel dolgoztuk ki a tennivalóinkat. Gyors döntéseket hoztunk, amiket azonnal végre is hajtottunk. Vannak ilyen helyzetek, amikor nincs idő másra. 

A dunaföldvári példát máshonnét is megvizsgálva: a rend­őrség, a polgárőrség és a mezőőrség összehangolt hatékony tevékenysége nyomán elismerésre méltó eredmény született, a közösség javára. 

Éppen ezért azt gondolom, hogy valószínűleg húsz év múlva is szükség lesz rá. Lehet, hogy nem ez lesz a neve, de hogy lesznek hasonló civil kezdeményezések, azt biztosnak gondolom.