Három életút tárult az érdeklődők elé

A Kabátos tárlatvezetés újabb állomásaként kedden délután Lovas Csilla irodalomtörténész főmuzeológus és Rubányi Anita múzeumpedagógus kalauzolta az érdeklődőket. A közönség ez alkalommal a Babits Mihály Emlékház Dienes Valéria és Baka István emlékszobáiba tekinthetett be, illetve bejárhatta a Mészöly Miklós Emlékházat. Lovas Csilla tehát nem kevesebb, mint három gazdag életműbe engedett betekintést úgy, hogy időközönként Rubányi Anita idézte a hírességek néhány gondolatát.

Szeri Árpád

A közönség másfél órás tárlatvezetésen tekinthetett be a névadók életébe (Fotó: M. D.)

Mint az a múzeumi honlapon olvasható, „Dienes Valéria filozófusnő és táncteoretikus a Babits-ház után következő második házban született 1879. május 25-én Szekszárdon. Gyermekként Valéria gyakran találkozott a nála fiatalabb Babits Mihállyal a Séd patak partján levő házban. Családjaik távoli rokonságban és barátságban is álltak egymással. Babits önéletrajzi ihletésű regényében a Halálfiaiban Valéria és családtagjai kulcsszereplők modelljeivé váltak.

A tudósasszony életútját és munkásságát követi végig a kiállítás.” Baka István „1948. július 25-én született Szekszárdon. 1966-ban érettségizett a Garay János Gimnázium orosz tagozatán. 1967-72 között a József Attila Tudományegyetem magyar-orosz szakos hallgatója. 1972-től tanár Szekszárdon az Egészségügyi Szakközépiskolában. 1974-től Szegeden a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd 1993-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese.

Kabátos tárlatvezetés a Babits Mihály Emlékházban

Fotók: Mártonfai Dénes

Hosszantartó, súlyos betegség után 1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden. Szülővárosa temetőjében nyugszik.” Mészöly (Molnár) Miklós „1921. január 19-én született Szekszárdon. 1939-ben érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1944 őszétől katona volt az észak-németországi fronton, 1945 nyarán sikerült hazatérnie Szekszárdra. 1947-48-ban a Tolnamegyei Kis Újság, az FKGP tolnai politikai hetilapjának szerkesztője volt.

Az apai nagyanyjától felvett Mészöly családnévvel több tárcát és verset publikált a lapban. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine pszichológusnőt. 1956-tól szabadfoglalkozású író. 1990-ben Wimbledoni jácint címmel elbeszélései, A negyedik út címmel pedig esszéi jelentek meg. Ebben az évben kapott Kossuth-díjat. 2001. július 22-én hunyt el Budapesten.”