Húsz éve őrzi a hagyományokat a Pántlika

– Éppen húsz évvel ezelőtt alapították meg az együttest Tamásiban. Honnan jött akkor az ötlet?
– Tamásiban a hetvenes évek közepén működött egy iskola néptánccsoport, de csupán rövid ideig létezett – mondta Berkesné Imre Erika, a Pántlika Néptánc Együttest működtető alapítvány elnöke, aki már a kezdetektől ott bábáskodott az együttes megalakulása körül. – A néptánccsoport megszűnése után sokáig hiányérzet volt a helyiekben, hiszen sem a városban, sem a környékén nem létezett néptánc oktatás. A művelődési ház a kétezres évek elején magára vállalta a néptáncoktatás szervezését, ebből fejlődött ki később egy közösség, majd 2003-ban a Tamási Művelődési Központ és a Hagyományápolással Tamási Kultúrájáért Alapítvány együttműködésével megalakult a Pántlika Néptánc Együttes.

– Hány fős az együttes jelenleg és milyen csoportjaik vannak?
– Húsz évvel ezelőtt sok kíváncsi 8-10 éves gyermek jelentkezett a meghirdetett néptánc oktatásra. Az új iránti érdeklődés sokakat vonzott, de az első két év után már csak azok maradtak, akik számára öröm volt az együttlét, jólesett a mozgás, a próbák utáni fáradság, és élményt jelentett a néptánc, a népdal, a hagyományok világában való elmélyülés. Szerencsére ma folyamatosan sok kisgyermeket vonz ez a közösség, sokan ismerkednek néptánccal a városban, így az utóbbi időben bővültek a csoportok létszámai. Jelenleg öt különböző korosztályú csoportban kilencvenen táncolnak nálunk. Minden csoport heti egy alkalommal, életkortól függően egy-három órában vesz részt foglalkozásokon. A Pántlika néptánc együttesnek felnőtt, asszonyokból álló csoportja is van egy férfi taggal kiegészülve. Ők tulajdonképpen az együttesben táncoló gyermekek szülei. Az együttes számára az is természetes, hogy különböző korosztályú csoportok együtt táncolnak, mint a hagyományőrző csoportokban. 

– Húsz év hosszú idő. Hova sikerült eljutniuk mára?
– Olyan közösséggé váltunk, mely a népi kultúra megőrzésén, a néptánc tradíciójának továbbadásán túl a generációk közti együttműködést is erősíti. Ez az idén 20. évfordulóját ünneplő Pántlika Néptánc Együttes legfőbb mozgatórugója. Fontos, hogy ne elszigetelődve létezzen az együttes, hanem kapcsolatokat létrehozva, ápolva, tapasztalatokat cserélve fejlődjön, és érje el céljait. Természetesen ennek hátterében sok munka van. Ki szeretném emelni az együttes művészeti vezetőjének, Kissné Kecskeméti Eszternek, valamint a viseletek összeállításában és gondozásában tevékenykedő Gulyás Ildikónak a munkáját.

– Úgy tudni, a kitartó munka szép eredményeket, elismeréseket is hozott...
– Valóban, táncosaink rendszeresen részt vesznek szólótánc versenyeken, többször elhozták már például a régiós megmérettetés, a „Baranya Kiváló Táncosa” címet. Táncosaink már több alkalommal is arany és ezüst oklevelet érdemeltek ki az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület régiós versenyein, ahogy hasonló eredmények születtek a csoportok megmérettetésein is. Az együttes 2018-ban a Tolna megyei Prima díj egyik közönségdíjas jelölte volt, 2020-ban Tamási Város Közösségéért elismerő címben részesült a város önkormányzatától.

– A város anyagilag is támogatja az együttest?
– A Pántlika néptánc együttes működését a Tamási Művelődési Központ biztosítja a Hagyományápolással Tamási Kultúrájáért Alapítvány támogatásával. A folyamatosan jó színvonalú munkát pályázatok útján Tamási Város Önkormányzata, a Csoóri Sándor Program és a Nemzeti Együttműködési Alap is támogatja.

– Mivel készülnek az idei jubileumi évre, milyen a terveik vannak?
– A húszéves évforduló alkalmából februárban népviseletes bált szerveztünk, múlt szombaton májusfaállítás, népviseletek bemutatója és táncház várta az érdeklődőket, amelyekre szerencsére szép számban érkeztek nézők. A jubileumi évet október 14-én ünnepi gálaműsorral zárjuk. Terveinkről annyit: a Pántlika Néptánc Együttes jövője szempontjából elengedhetetlen a tehetséggondozás és utánpótlásnevelés, amely fontos ahhoz, hogy ilyen színvonalon fenn tudjon maradni az együttes. Továbbra is kiemelt célunk a hagyományőrzés, de nem akárhogy, ahogyan Mórus Tamás mondta, "A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!"